Már a címmel sem fog minden olvasóm egyetérteni, de itt mégis engedjetek meg egy kis személyes bevezetőt. Szerintem nem szégyen fiatalabbaktól sem tanulni, jelesül én a felvidéki értékmentő Orosz Örstől (lehet őt követni a Facebookon) próbálok bátorságot elsajátítani, amit amúgy mindenkinek ajánlok. Még néhány évvel ezelőtt, egy Szilveszter közeli időpontban úgy éreztem, kell valami hasznosat csinálnom, talán volt benne egy kis szimpatikus mágia is, hogy ha részt veszek egy közösségi eseményen, az a jövő évre is hatással lesz. Így jutottam el Ipolyviskre (édesanyám falujától, Kemencétől nem messze, csak már a szlovák oldalon), az ottani várat ugyanis éppen akkor takarították, hogy a roncsolásmentes kutatásnak – tudjátok, a fura eszközök földön való fel-alá húzgálásának – megteremtsük a lehetőséget. A kutatás azért is kecsegtetett fontos eredményekkel, mert mostani tudásom szerint a szlovák ezüstlelet-együttes jelentős része innen került elő. Összejött hát a várrom tetejére egy rakás fiatal és olyan félfiatal, amilyen én, és hát nyiszatoltunk, fűrészeltünk, gereblyéztünk, a feles zöldhulladékot pedig nagy kazlakban elégettük. Jó nap volt, eredményes nap volt. El is fáradtunk. Emlékszem, a nagy lánggal égő tüzek mellett a szárítkozók ruhájából csak úgy dőlt elő a pára. Aztán hazaérve, épp, ahogy egy megérdemelt sört megpattintottam, vagyhát pár korttyal később belémállt a gondolat, hogy bírom én ezt az Orosz Örsöt, de, ami neki megy, az nehogymár ne menne nálunk is. Mint kiderítettem, a náluk elvégzett roncsolásmentes kutatást egy régi ismerősöm csinálta, így rögtönzött bátorságomban ráírtam, hogy van ám egy nézsai romtemplom is. Hát így kezdődött minden…
De, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Orosz Örsnek a gombaszögi pálos monostor feltárásában végzett munkáját régen figyeltem, és foglalkoztatott a kérdés, hogyan lehet ezt nálunk is megcsinálni. Visszautalva a bevezetőre, tudom, nem minden szakértő egyezik meg abban, melyik feltárás milyen alaposságot követel, én ebben nem is akarok igazságot tenni. Ami viszont fontos, hogy a gombaszögi pálos monostor romrekonstrukciója éppen most zajlik, tehát minden ottani tapasztalat bennünket csak gazdagíthat atekintetben, hogyan valósulhat meg egy nézsai templomrom-feltárás.
Az alábbi fotókban igyekeztem olyan képeket készíteni, amelyek a gyakorlati problémákra mutatnak majd rá. Némileg szerencse, hogy épp Gombaszögön jártam, de annak méginkább örülnék, ha egyszer közösen nézhetnénk meg értő szemmel a monostor romjának konzerválását. Találtok képet a földben lévő, időlegesen felhagyott kutatóárkokról, ahol jól látható, mekkora a differencia a mostani talaj, és az építmények romjai, alapjai között. Nálunk is hasonló arányokkal kell számolni, de mi vissza kell majd temessük az árkokat. Aztán az is látható lesz, hogy az eredeti alapokra hogyan épül fel az új fal. Itt a falvastagság is érdekes kérdés, hiszen több helyen látszik: a falfelépítemény hogyan nő az eredeti alapokon. Azt is érdemes megfigyelni, milyen módszerrel húzzák a falakat az adott magasságba, milyen új faragott kövek kerülnek be az építés során. Csináltam néhány felvételt, nem is véletlenül, az óriási kőrakásokról. Ezeket a feltárás során termelték ki, és ahogyan Gombaszögön, úgy majd nálunk is oda kell arra figyelni: az eredeti falak ezekből a kiásott, tehát értékes kövekből álltak. Végezetül pedig érdemes elidőzni, milyen hangulatot teremt a falak felhúzott labirintusa, ez Nézsán is hasonlóan tetszetősen nézhetne ki, ami alkalmat adhatna a helyszín későbbi felhasználására, akár misehelyszínként, akár egy esküvő, színielőadás terepeként. Jó nézelődést…
