Még 1857-ben is monostort emlegetnek a források… – adalékok egy régészeti feltáráshoz

„…a mostani Temetőhely csak a régi templom, monostor, és ennek épületei romjai közt létezik” – írja egy plébános 1857-ben annak kapcsán, hogy a nézsaiak új temetkezési hely kijelölését kérik a püspöktől. Ezt a mondatot emelem ide már csak azért is, hogy táplálja azon vágyunkat, hátha beigazolódik, hogy valóban volt valami szerzetesi jelenlét Nézsán, és nem csak helyi legenda szól keresztesekről, pálosokról. Tyekvicska Árpád előadásának utolsó részében a kutató lényegesen óvatosabb és visszafogottabb, amikor azon forrásokat ismerteti, amelyek segíthetik egy esetleges feltárás esetén a régészek munkáját. A kutató tapasztalatokon alapuló, racionális szemlélete fontos fogódzó, ha a múlt nyomait keressük, emellett mi, kósza halandók megengedhetjük magunknak, hogy előadása ihletésétől elkalandozzunk, pláne, ha még az 1800-as évek közepén is úgy tudja egy plébános, hogy monostor romjai miatt nem tud temetkezni a nézsai nép. Aztán maximum nincs monostor. De, hogy kiderüljön, kicsit vágyni kell, hogy legyen…

Már 1786-ban foglalkoznak azzal, hogy milyen alapítású a templom – vezeti be előadásának utolsó fejezetét Tyekvicska Árpád, felidézve, hogy a Koravinszky lexikonjában az szerepel, a templomos lovagok hagyatéka. Korabinszky (1786): „Egy régi templom és egy régi épület romjairól azt mondják, hogy a Templomos lovagok maradványai.” A kutató szerint ugyanakkor a templomos lovagokra való utalás vándormotívum, ami azt jelenti, hogy más települések legendáriumában is előfordul. Ehhez képest Pesti Frigyes azt mondja, hogy Nézsán a fehér barátok, azaz a pálosok temploma volt. Pesti Frigyes (1861): „…ez előtt száz évvekkel fehér barát szerzetnek zárdája és templom létezett, jelenleg csak romok és alap kövek láthatóan állnak.” Tyekvicska Árpád úgy véli, ez már helyi hagyomány, mivel a jegyző írja ezt meg Pesti Frigyesnek, ugyanakkor kiemeli, hogy benne volt a falu gondolkodásában, hogy a korábbi templom nem közönséges plébániatemplom volt, hanem monostor. Erre némileg rácáfol, vagy egy későbbi állapotot rögzít a Historia Domus, amely úgy tudja, „a régi templom romjainál volt egykoron a plébánosok jeles lakása, amelynek nyomai a pince, és a kút egy részével együtt a mi időnkben is megvoltak”. Tyekvicska Árpád úgy véli, hogy ez a mondat írhatja le a talajradarozás során megtalált másik területet (a képen is látszik), ahol akár pincét és kutat is sejtethetnek az eredmények, azaz valahol itt lehetett az az épület, amely monostor, plébánia, vagy kegyúri udvarház lehetett, bár ez most még eldönthetetlen.

Tyekvicska Árpád kitér arra is, a Bednár által összeállított munkában szerepel a Szent Anna kápolnától „mintegy huszonöt lépésnyire létező temetőszolga őrháza és kőből épült toronyszerű harangláb”, ezek közül a kápolna és a harangláb még megvan, az őrház viszont már hiányzik. Ez azért lényeges, mert egy kutatás során a XVIII. századi őrház maradványait megtalálva annak funkciója könnyen beazonosítható, amellett, hogy az eldöntetlen, állt e a helyén egy korábbi épület.

A kutató itt tér át az akkori plébános 1857-es, püspöknek címzett panaszára, amelyben a templom bővítése mellett, új temető kijelölését is kéri. Plébános (1857): „Új Temető kijelölését [kérik], mivel a régi olly tömve sírokkal, hogy újat ásni botrány nélkül nem lehet, mivel hogy a mostani Temetőhely csak a régi templom, monostor, és ennek épületei romjai közt létezik.

Ebből kitetszik, hogy a temető idején a templom helye és a régi épületek romjai még látszottak, és a lehetséges fennmaradó helyekre temetkeztek közöttük a nézsaiak. Tyekvicska Árpád úgy véli, lehet, hogy ez a rendszer még megmutatkozik a mai állapotokban is, azaz a terepviszonyokból kiindulva ott kell a templomromon kívül más épületek romjait keresni, ahová már az újabb korban nem temetkeztek.

Végezetül Tyekvicska Árpád az egykori templomról, illetve annak romjairól szóló beszámolókat is megemlíti, amelyről a korabeli források úgy számolnak be, hogy az a maihoz képest sokkal tágasabb, nagyobb számú lakosság befogadására alkalmas épület volt, szépen faragott kövekből. Még ez egykori kórust tartó oszlopok is megvoltak, amelyekre egyébként a földradaros kutatás is utalást tesz a jelentésben, mint lehetséges kegyúri karzat. A XVIII. században a beszámolók még látták állva ezeket a romokat, látták például a kórust tartó oszlopot, és, amivel már bővebben foglalkoztunk, az okos szűzes/balga szűzes freskókat is. A XVIII. század végén ez az épület még olyan állapotban volt tehát, hogy fel lehetett ismerni a motívumait. Mint a kutató felidézi, 1745-ben kezdi a nézsai kastélyt építeni Klobusiczky István, aki a Koháry családtól vásárolja a nézsai birtokot, és ekkorra datálható a templomrom első nagy bontási hulláma is, amikor egy tiszttartó a még álló falakat lebontotta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük