A nézsai „magtár/istálló” már megmenekült a pusztulástól – Óvatosan ennek is elkezdhetünk örülni

Egy kisebb adósságomat szeretném törleszteni, leginkább a téma fontossága miatt. Már azt hiszem januárban kezembe került a Nézsai Hírmondó aktuális, nyomtatásban megjelent száma, de eddig lusta voltam külön begépelni a különben jelentős fejleményeket az általam korábban „magtár/istállónak” nevezett épület tekintetében, amely különben egyike azon nézsai épített örökségünknek, amelynek sorsa évtizedekig nem volt megoldva.

Mint a korábbi posztomban írtam is, bár ez nem volt túlzottan feltáratlan történet, a modernkori Nézsa központi útkereszteződését meghatározó épületegyüttesben – ide tartozik a kastély; a parádés istálló; az intézői szállás, ahol jelenleg a gyógyszertár működik; valamint a „magtár” – vannak még funkció nélküli épületek, amelyek ugyanakkor meghatározó arculatát képezik a községnek. Ezek közül az egyik leginkább mostoha sorsot éppen a „magtár/istálló” robosztus kőépülete élte meg, amelynek oldalán hiába olvasható egy lassan szintén műemléki védettséget élvező tábla éppen a műemlékvédettségről, a legutóbbi időben kistérségi diszkóként szolgált, amíg már arra sem volt alkalmas.

Mielőtt bárki idejekorán megsértődne, a diszkó műfajával semmi probléma nincs, és azzal sem, hogy ilyen éppen Nézsán legyen. Az alapvető kérdés – amelyben talán már a diszkók emlékét a családalapításon túleső egykori fiatal férfiakkal és nőkkel egyetértünk -, hogy valóban ez volt -e a legmegfelelőbb funkciója ennek a jobb sorsra érdemes épületnek? A lényeg ugyanis valójában a funkció. Ha ez az épület képes lett volna hosszú távon diszkóként funkcionálni, azaz konkrétan a saját épségét a bevételek segítségével megőrizni, akkor nem is lett volna ezzel probléma. Mint az élet és a keserű tapasztalás igazolta, a „magtár/lovardának” nem ezt a jövőt szánta a sors. Szerintem szerencsére. Az új elképzelések szerint ugyanis egyfajta étterem formájában rendeződhet a „magtár/lovarda” jövője.

Legutóbb az épület történetét tavaly nyáron pedzegettük, amikor egy feltárás zajlott le az ódon falak között, amelyről fotókat is megosztottunk. Az akkori bejegyzésben elsősorban azt jártuk körül, ugyan mi is lehetett a valódi funkciója: valóban lovarda, istálló volt -e, amely bejáratai szűkössége miatt erősen kétséges?; lehetett -e akkor eredetileg is magtárnak szánva, miközben benne komoly fa felépítmény, és szép ívelt boltozat található, amely kissé túlzott építészeti megoldás lett volna az ilyen tárgyú hasznosításra?; vagy szolgálhatott – e eredeti rendeltetése szerint kulturális célokat, és csak később használták kvázi a praktikum okán más módon? Nem törnék pálcát egyik elképzelés fölött sem, véleményem persze van, de szakértő nem vagyok. Én inkább azt tudnám megállapítani, hogy az épület a korok különböző igényei szerint a rendeltetés függvényében változott. De ez meglehetősen kényelmes álláspont.

Amiről azonban sokkal fontosabb szólnunk, az a jövőbeni hasznosítás kérdése, amely bizony eddig fájó pontja volt a községnek. Hiszen diszkó számára méltatlan, de különben funkció nélküli épületről beszélünk. Szeretném itt is megjegyezni, hogy minden épített történelmi emlékünk is ugyanezzel a problémával küzd, és például a nézsai ótemplom is. Utóbbi esetében egyelőre azért „harcolunk”, hogy megvalósuljon egy régészeti feltárás, amely fontos történeti tényekkel gazdagíthatja a településünk történetét, de felmerül a kérdés: van e szándék a felszínre hozni az ódon falakat. Ennek csak akkor lenne értelme, ha a település vállalja, hogy a romokat úgy ápolja, hogy ne romoljanak tovább, és, ha kap egy valós funkciót is, legyen az egy szabad ég alatti házasságkötés, színházi előadás, vagy bármi más helyszíne, ami modern világunk igényeihez igazodik. És itt fontos visszatérnünk a magtár/lovarda épületéhez, illetve annak funkcionális kérdéséhez. Az egyik lehetőség, hogy arra a sorsra jusson, mint a nézsai ótamplom, azaz, egy leomlott ház sorsára, amelynek már csak az alaprajzát ismerjük. A másik, ami most felcsillant éppen a Nézsai Hírmondó hasábjain, hogy új funkciója legyen, mégpedig konyhaként, ebédlőként, hétvégi közösségi térként. Lássuk, mit ír a nézsai hírmondó:

„A Szentiványi család által az 1800-as évek elején épített lovarda épületét, Szirmai Apollonia 1812-ben magtárrá alakíttatta. Az épület több mint 200 éves fennállása során több funkciót is betöltött, helyet adott a kultúrának, rendezvényeknek, viszont idestova már 30 éve csak sínylődik. Új funkciókkal való megtöltése mostanra éri el a pályájának csúcspontját.

A Magtárr étterem kialakítására Önkormányzatunk nettó 596,1 millió forint támogatásban részesült a vonatkozó „TOP PLUSZ” pályázat keretein belül. Az épület a felújítás, átalakítást követően a térség legnagyobb kapacitású és legmodernebb főzőkonyhájának ad majd helyet.

Az újonnan kialakításra kerülő főző-, és előkészítő helyiségekben napi 500 adag étel előkészítését lehet majd produkálni. Az étkező-, fogyasztó térben kényelmesen egyszerre 80-100 fő étkezhet. A pinceszinten kerül kialakításra a szociális étkezők részére egy külön fogyasztótér. A tetőtérben előkészítő, az épület körül új járda, a két épület között szociális blokk, lift, tárolók, hőszivattyú berendezés, a zöldterületen pedig gépjármű parkloló lesz, amely főlé napelemek kerülnek kiépíésre, ezek biztosítják majd az épület energiaellátását.

Az étterem kialakításához szükséges engedélyezési tervdokumentáció, építész-, gépészeti-, elektromos-, energetikai-, tűzvédelmi-, konyhatechnológiai tervek elkészültek. A régészeti feltárási munkák befejeződtek. Jelenleg a Nógrád Vármegyei Építészeti Tervtanács hatósági engedélyezésére várunk. Az engedélyek birtokában a kiviteli tervek összeállítása következik, és ezt követően kerül sor a nyílt közbeszerzési eljárás kiírására, és a kivitelező kiválasztására.

Ha jó ütemben haladunk, akkor a nyár folyamán megkezdődhetnek a felújítási munkák a műemlék épületen.”

Hát ez így összességében egy elég korrekt és konkrét, valóban funkciókkal is felruházott, jövőbe mutató elképzelés, amellyel kapcsolatban két észrevételt tennék csupán. Az egyik, hogy bár ez már a pályázat elnyerése után nem lehet szempont, de, amin még talán a jövő alakíthat, én mindenesetre örültem volna egy szabadtéri közösségi térnek az épület környezetében, hiszen a nézsai nyári éjszakák nyugalmát, csendjét a legjobban szabad téren lehet élvezni és bizony hiányzik is egy igényes, az esti beszélgetésekhez méltó természetközelibb tér még a falu számára, ami túlmutat egy kocsma színvonalán.

A másik kérdés az elnyert pályázati pénz tetemes volta, hiszen kvázi félmilliárd forintról beszélünk, és megfogalmazhatja magában bárki: lenne -e jobb helye ennyi pénznek bárhol máshol a faluban? Nos, ezzel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy az említett pályázatot műemlékfelújításra nyerte el Nézsa, és eleve fantasztikus, hogy ez megtörtént. Az állam tehát erre adott pénzt pályázat formájában és nem másra. Másra nem lehetne ezt az összeget elkölteni, csak erre. Nézsa önkormányzata, kihasználva a pályázat adta lehetőséget, az új funkcióadás révén viszont megmentette a „magtár/lovardát” a pusztulástól. Sőt, biztosította annak hasznos jövőjét. De, persze mondhatnánk bizony azt is, hogy ekkora összegből mennyi házat lehetne felhúzni a semmiből. Itt viszont fontos észbe vésni a műemlékvédelem gyakran igen költséges igényeit. Azaz, könnyebb és olcsóbb egy új házat felépíteni, mint egy műemlékvédett épületet életre pofozni. És valljuk be, az ilyen műemlékvédelmi elvárásokhoz Nézsa önerejéből képtelen lenne elég forrást előteremteni. Lehet, hogy van, aki úgy gondolná, talán jobban megérné az ódon épületet elpusztítani, a földdel tenni egyenlővé, hiszen ennyi pénzből egy kisebb felhőkarcolót is fel lehetne húzni Nézsa „belvárosában”. Node, hol maradna akkor egyrészt az őseink iránti tisztelet, és hogyan maradhatna meg e szemlélet szerint Nézsa annak, amilyen? Ahogyan szeretjük; ahogyan megszoktuk, hogy kinéz; ahogyan szép egységes térré fejlődik lassan a község központja. Mert arra azért büszkék lehetünk, ahogyan régi fényét óvatos lépésekkel visszanyeri ez a község. És ennek rangjához most hozzá fog adni a felújított „magtár/istálló” is. Ezt csak kívánjuk minden más falunak is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük