Csütörtökön Tyekvicska Árpád levéltáros kutató és Legénd-szerelmes valamint Szolnoki Tamás régész (nem utolsó sorban Zsazsi kutya) terepbejárást tartottak Legénd – Nézsa – Alsópetény határában, ahová megtisztelő módon engem is meghívtak.
A terepbejárást az indokolta, hogy Tyekvicska Árpád, mint Legénd fáradhatatlan kutatója, szerette volna megnézni többek között a Bekavár szomszédságában lévő, de már Nézsához tartozó Belegrád területét, hogy esetleg valami indokát, nyomát találja a különleges, más vidékeken is előforduló elnevezésnek. Nem szeretném az ő kutatását helyette itt leírni, majd ha egyszer rájön valamire, arról úgyis beszámolok majd, addig inkább csak a nagy határjárás hangulatáról szeretnék néhány harsány, tavaszi képet megmutatni, hogy milyen szép is a vidékünk még Belegrádról nézve is. (Apropó, ha valakinek eszébe jut, szólhatna, ha épp felszántják azt a területet).
Szóval, elsőnek is az 1819-1869-es két katonai felmérés alapján készült térkép nyomán Belegrád alatt megkerestük a térképen jelzett tanya vélt maradványait. Állítólag itt egy mély, széles, kővel kirakott kút is volt, feltehetően ennek betemetett maradékát találtuk meg.
Ezt követően lényegében körbesétáltuk Belegrád területét, hogy megkeressük azt a monogrammos határkövet, amelyhez hasonlót Tyekvicska Árpád már talált máshol.
Ezt sajnos nem leltük a helyén, ha valaki esetleg tudja, ki vitte el, és már nem kell neki, akkor szóljon, hogy tegye vissza. Jó nagy kőnek kellett lennie, de nemigen jó az másra, csak határkőnek, és pont ott, ahová eredetileg állították. Mindenesetre, a feltételezett helyen, Legénd-Nézsa-Alsópetény hármashatárának helyén találtunk egy békés padot asztalokkal, ahol letelepedtünk, és azon is elviccelődtünk, milyen érdekes, hogy a Petényiek már sorompóval védik a saját területüket. Nézsának is kellene egyet állítania a saját oldalán, és akkor igazi határátkelőhely lenne.
A követ nem találván felkaptattunk egészen a Kő hegyig, ahol, mint Tyekvicska Árpádtól megtudtuk, nem mindig honolt itt oly csendes áhitat, mint amelyet most a kereszt környezete áraszt, hiszen a török időket követően bizonyos határviták miatt itt estek egymásnak a petényiek és a legéndiek, mivel állítólag a petényiek felszántották a területet. Hát, jó, hogy megegyeztek végül, mert így most sokkal szebb lett ez a füves-virágos tág rét annál, minta itt is valaki napraforgót vagy búzát próbálna erőltetni a vékonyka kis talajba.
Ezt követően visszaindultunk és ezúttal alulról kerültük meg Belegrádot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk a Rókavár alá is, ahol megnéztük a nagyon romos állapotban, de még álló boksákat.
Jó lenne azokat is megmenteni valahogy az utókornak, esetleg adatokat is gyűjteni, hogy mit és hogyan csinálhattak ott pontosan.
Hát így történt a nap, amelynek az lett volna a vége, hogy valahogy megpróbálunk bejutni a temető alatt lévő nagy pincébe kicsit körülnézni, de ez sajnos nem sikerült. Ha majd igen, újra jelentkezem egy bejárás-beszámolóval.