Csak itt a szomszédban találjuk a 2000-es évek után restaurált egyik legjelentősebb középkori freskóegyüttest.
Bár ez a poszt is idővel rosszul fog öregedni, mert aktualitása elhalványul, de mégiscsak ez egy kronológikus történet, amelynek egyik újabb állomása nem is Nőtincsen kezdődik, hanem az ELTE művészettörténeti tanszékén, ahol Prokopp Mária professor emeritus fogadott. A látogatás célja az volt, hogy fölkérjem egy előadásra Árpádházi Máriáról, akivel Zselízen, az I. Felvidéki templomtúrán ismerkedünk meg. Úgy gondoltam, művészettörténeti szempontból is megérdemeljük, hogy kicsit bővebben, és méltó szakmai tálalásan ismerjük meg Nápolyi Mária hatását Nápolyra, bár azt is érzékeltem, hogy kicsit kevéssé vagytok erre a sztorira érzékenyek, de azért én még egy kicsit erőltetném, merthogy térségünk középkori jelentőségéről nagyon sokat elárul.
Nőtincs középkori freskói
Node, mindegy is, Prokopp Máriával való beszélgetésünk során felidézte, hogy járt ő a környékünkön, mégpedig Nőtincsen, egy középkori freskórestaurálás kapcsán. Persze, az is lehet, hogy éppen akkor kevéssé voltam érzékeny ilyen jelentős művészettörténeti tényekre, és olvasóink közül már sokan képben voltak erről, én bevallom, lemaradtam. De most, Prokopp Mária iránymutatásával vasárnap elmentem Nőtincsre, hogy megnézzem, mi is az a jelentős középkori freskóegyüttes.
Próbáltam rendesen utána nézni nemcsak a templomnak, de a felújítás folyamatának és a végeredménynek is. Sajnálatos, hogy az Internet nem őriz igazán használható információkat sem magáról a templomról, sem a restaurálás folyamatáról. Ugyanakkor találtam egy nagyon szép összefoglalót a templomban egy táblán, amit begépeltem, hogy az Interneten is elérhető és kereshető legyen. Persze ti is jól jártok, ha végigolvassátok, különösen amiatt, hogy milyen viszontagságos helyen, milyen viszontagságos évszázadok sodrásában éltünk, élünk.
Amiről a templom tudósít
„Nőtincs a középkor során jelentős főúri családok birtokának része volt. Károly Róbert 1317. október 23-án keltezett adománylevelében a Széchy családnak adományozta — ez településünk első ismert írsásos említése – , majd a család kihalása után Szapolyai János uralkodása alatt, Webőczy István birtokává vált. A 16-17. században a falu a török hódoltsági területek része volt, lakossága a török adóösszeírások alapján fokozatosan csökkent.
A templomot 1415-ben épültként írták le a 20. század elején. A pontos dátum eredete ismeretlen, és a jelenlegi források kutatása során nem került elő erre vonatkozó adat, csak arra, hogy 1415-ben Zsigmond király visszaadja Széchy Miklósnak elkobzott Nőtincs birtokát több más birtokkal együtt. Pongrácz György váci püspök 1673-1674-ben canonica visitatiot tartott helynökévé kinevezett ecsegi plébánossal, Cseke Mihállyal, melynek során a nőtincsi templomot, mint református templomot írták le, és egyhajós, torony nélküli épületként ábrázolták a kánoni látogatás jegyzőkönyvéhez csatolt térképen.
1700-ban Berkes András váci nagyprépost azt jelenti a templomról, hogy a reformátusoké és nincs teteje. A törökfelszabadító háborúk után 1715-ös az első visitatios feljegyzés, amely szerint még mindig a reformátusok kezén van a templom, a prédikátor: Stephanus Péli: a templom a falu közepén áll, a katolikusok építették. Teljes egészében kőből épült, amelynek nagy része kő, a szentély és a sekrestye boltozott, a hajó fölött deszkamennyezet van, a tető igen hiányos.
Ismét katolikusoké a templom
„A református lakosság, akik elsősorban szénégetésből éltek, a 18. század elejére Kosdra költöztek át, helyükre katolikus tót lakosság érkezett. A következő, 1727-es látogatás más a templom visszavételéről számol be. Eszerint 1725-ben került a templom ismét a katolikusokhoz, és Szent Márton a patrónusa. A templom visszavétele és használatba vétele Berkes András személyéhez köthető, aki ebben az időben zálogbirtokként bírta Nőtincset.
A templom újbóli felszentelésére 1734-ben került sor.
1756-ban Balassa Pál segítségével nagyarányú felújítás történt, és ekkor épült meg alapjaitól a torony és a karzat is.
1813-ban földrengés rázta meg a települést, amely során a templom is megsérült.
1817-1818-ban került sor a helyreállításra; kívülről-belülről megújult az épület. A boltozatokba kötővasak kerültek és nagy valószínűséggel ekkor építettek támpilléreket a hajó két oldalára, amelyek a már meglévő szerkezet megerősítésére szolgáltak és elődlegesen nem a boltozati rendszerhez kapcsolódtak. A templom alaprajzi formája, szerkezeti megoldásai 1818 óta nem változtak.
A nőtincsi templomnak a rekatolizáció óta nem volt kegyura, úgynevezett „szabad püspöki adományozású plébánia” volt. A plébánia az épület szükséges hléyreállításaihoz is nehezen szerezte meg a pénzt, a templom belső berendezése a 18-20. században soha nem volt egységes. Oltárain hosszú ideig például papír (metszet) helyettesítette az oltárképet és a legtöbb berendezési tárgya egyéni adományból, egyenként került a templomba. Ezt, a korban mindig nagyon vegyes összetételű berendezést az 1970-es években, az új liturgikus tér kialakítása bekerült monumentális darabokkal és az új padokkal még széttöredezettebbé tették.
Az egyházközség jelenleg azon munkálkodik, hogy a falkutatások során előkerült freskókat és a teljes belső teret feltárja, majd bemutathatóvá tegye. A kutatást végző restaurátorok egybehangzó véleménye szerint a lelet az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb eredménye, már csak azért is, mert a 2000-es évek elejére az addig tudott, ismert hasonló értékek már feltárásra kerültek. Így a templomunkban előkerült anyag országos jelentőségű.„
A restaurálás idejéből jelent még meg pár érdekes feltételezés
Tehát a történet olyan 2017-ben ért véget az egyházi beszámoló tábla szerint, de azóta nemcsak a restaurálás zajlott le, de mára egy kifejezetten szép templombelsőt alakított ki Nőtincs. A restaurált freskókról mégis nem sok információnk van, csak egy Nógrád-vármegye Online beszámoló, még a restaurálás idejéről. Szóval most ebből a cikkből is idéznék.
Mint ugyanis írják, 2016-ban Acsay Ákos polgármester javaslatára kezdték ismét kutatni a freskókat. Ekkor Tanka Ágnes restaurátor arról beszélt, egyelőre
csak találgatni lehet, mit ábrázolhatnak a képek, akadnak azonban jobban kivehető részletek is: a déli falon egy apostolsor lehetett, szép állapotban maradtak fenn a glóriák, fölöttük az apostolok latinul írt neveivel. A diadalívfal jobb oldalán, a sarokban, egy női alak, illetve ruhatöredékek, az északi falon pedig egy három képmezőből álló együttes látható. Baloldalt egyelőre nehezen kivehetően, de látható három ló és egy glóriás alak, lehetséges – de még közel sem biztos –, hogy ez egy Szent Lászlót megörökítő jelenet. Az északi fal következő mezője jellegzetes képtípus: a köpönyeges Mária, két oldalán egy-egy álló szent alakjával.
Mint a beszámoló hozzáteszi,
apró arcképeivel ez a templomhajó legépebben megmaradt ábrázolása.
Szóval ennyit tudunk az Internet segítségével erről a jelentős középkori freskóegyüttesről. Ígérem, még fogok a témával foglalkozni. Viszont egy kis középkori művészettörténeti élményért Ti is leruccanhattok Nőtincsre bármikor. Merthogy milyen közel van egy kis történelem. Tiszteljük ebben szomszédainkat is.
