A bulvársajtó szemléjéből ezúttal egy könnyedebb témát választottam. A kitett csecsemő tragédiáját – amelyről a korábbi bejegyzés mesélt – , szerettem volna kicsit feloldani. Bár az is igaz, hogy a bulvár időtlenül népszerű műfaj, eddig talán a legtöbben a tragikus esetről szóló a cikket olvasták az oldalunkon. Bízom benne, az alábbi hír még népszerűbb lesz. Hiszen itt lesz szó szerencsétlen, púpos lányról, óriási pénznyereményről, szerelemről és csalódásról, csalfa férfiról, aki végül elnyerte méltó büntetését.
Talán csak két szempontot említenék elöljáróban a sajtószemle előtt. Először is, hogy valójában ez egy bűnügyi hír, amelyet feltehetően a vádirat alapján szellőztetett meg a korabeli sajtó, és vette át különböző hangnemben. Ez máig gyakorlat ugyan a sajtóban, de korunkban kevésbé jellemző az ilyen regényes körítés. A másik szempont éppen ehhez kapcsolódik. Esetünkben a vidék magyarsága a maga naivitásában jelenik meg, kiszolgáltatva a rafinált városi gazembereknek. Árva, csúnya, púpos, szerelemre, boldogságra váró vidéki leány – kontra a főváros züllött fiatalemberének csalárdsága. Filmre, regényekbe kívánkozó, egyúttal hiteles sztori.
Ma persze elképzelhetetlen lenne ilyen hangsúlyosan és méltatlanul kiemelni egy nő esendőségét. És ennek a posztnak sem célja ismételten megalázni a történet szereplőit. Rögzítsük, hogy a korban ez belefért. Mostanság talán már kevésbé. Mindenesetre, ha van emlékezete éppen ennek az esetnek, úgy ezúttal is kérlek benneteket, kommenteljétek a cikk alá.
ELPEZSGŐZTE BRAUN ÚR A KIS VERKA SZERENCSÉJÉT – Esti Újság, 1937. március 7., 54. szám
Másfél évi börtönnel fizette ki az „előkelő fiatalember“ a mulatói „cehhet“
Nézsa környékén, a nógrádi hegyek között, egy eldugott kis faluban élt nagy magányosságban, árván, egyedülvalóan Nagy Veronka, a falu tizennyolc esztendős, púpos varrónője. Csúf volt szegény. Az élete zökkenő nélkül való volt, amilyen jobbára minden falusi nőé. Jött a vasárnap, múlott a hétköznap, egy nap azután olyan hírr tett szert Nagy Veronka, vagy ahogy a falusiak ismerték: a Verka, amely lázba hozta a kis nógrádmegyei falu minden épkézláb emberét.
Terjedt a hír szájról-szájra:
Tizenötezer pengő
Nagy Verka, a falu varrónője özvegy Vermes Boldizsárnéval együtt tizenötezer pengőt nyert az osztálysorsjátékon. Irigyelték is a két nőt, mint ahogy ez már ilyenkor szokás. A nagy irigységnek azután kárörvendés lett a vége. Nevetett mindenki, aki előbb még irigykedve gondolt Verka, meg az özvegyasszony szerencséjére, amikor kitudódott, hogy a kis púpos leány hinni mert egy férfinek és hogy ennek lett az özvegyasszonnyal együtt az áldozata. A többit már a rendőrségen, az ügyészségen felvett akták, a bíróságok előtt kihallgatott tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyvek mondják el. A rideg, hivatalos hangon felvett jegyzőkönyvekből s azóta meghozott bírói ítéletből kiderül, hogy Nagy Veronka és özvegy VermesBoldizsárné tizenötezer pengős szerencséje volt a szerencsétlenségük.
Beliczay úr
Az ügyészi vádirat szerint múlt év februárjában feltűnt a kis púpos lány falujában egy jó megjelenésű fiatalember, aki adott és vett. Neki mindegy volt. Pénzt akart keresni. Végigjárta a falu valamennyi házát, míg végül is eljutott Nagy Veronkához, a kis varrónőhöz. Beszélgetni kezdtek. A fiatalember pár napig még a faluban maradt, legalábbis addig, amíg meg nem tudta, hogy Nagy Veronkának özv. Vermes Boldizsárnéval együtt közösen vásárolt sorsjegye van és hogy a sorsjegyet kihúzták. Kár maguknak Pestre jönni — mondotta a két nőnek a fiatalember — én úgyis nemsokára visszautazok Budapestre s akkor elintézem a sorsjegyük sorsát.
Özv. Vermes Boldizsárné óvatos volt. Ő volt az idősebb, a tapasztaltabb. Verka azonban hitt a fiatalember szavának, különösen azután, hogy burkolt formában tudtára adta, tetszik neki a kis púpos lány és hogy feleségül akarja venni. A 15.000 pengő értékű sorsjegy a fiatalember kezébe került, aki annakidején az előkelő Beliczay Iván néven mutatkozott be a nőknek. A sorsjegy átadása után a fiatalember eltűnt a faluból. A két nő várt napokon keresztül s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szélhámos áldozataivá lettek, Budapestre utaztak. Itt dr. Altorjay Sándor ügyvéd útján ismeretlen tettes ellen bűnvádi feljelentést tettek a rendőrségen.
Braun úr másfél éve
Megindult a nyomozás. A rendőrség hamarosan megállapította, hogy az előkelő hangzású és megjelenésű úr Braun Ignác ügynök, aki a két hiszékeny nőtől a sorsjegyet átvette és egy hétig tartó mulatozás után különböző bárokban táncosnők társaságában elmulatta Nagy Veronka és özv. Vermes Boldizsárné, a két szegény falusi nő szerencséjét.
Bíróság elé került az ügy. Első fokon Braun Ignácot, az ügynököt hathónapi börtönre ítélte a bíróság. A Tábla a most megtartott tárgyalás után a hathónapi börtönbüntetést másfél évre emelte fel. Súlyosbító körülménynek vette, hogy egy hiszékeny, szegény púpos leányt és egy özvegy asszonyt fosztott ki a szélhámos ügynök azért, hogy a pénzt pezsgőre, táncosnőre elköltse. Az ítélet elhangzott. És a szegény, hiszékeny, púpos Nagy Verka, özvegy Vermes Boldizsárnéval azóta talán még mélyebben hajtják fejüket a kattogó varrógépre, amivel kenyerüket keresik, hogy álmodjanak a szerencséről. Talán egyszer újra meglátogatja őket…
Elpezsgőzte egy szegény, púpos varróleány 15,000 pengőjét „Beliczay Iván pesti úr”, akiről kiderült, hogy Braun Ignác ügynök – Mai Nap, 1937 március 18., 62. szám
Egy szegény púpos kis varróleány váratlan meggazdagodásának és tragikus, csalódott szerelmének regénye foglalkoztatta a budapesti ítélőtáblát, ahol egy soknevű és jó megjelenésű pesti szélhámos, Braun Ignác, alias Beliczay Iván állott vádlottként a bíróság előtt. A bűnügy iratainak ismertetéséből lassan kibontakozott az a gyors, váratlan szerencse és gyors, váratlan szerelem, amelynek sebeit talán egy életen keresztülfogja érezni a károsult, a fiatal púpos kisfalusi varrónő, Nagy Veronika.
A nógrádmegyei Nézsán élt egyedül, elhagyottan a falu árvája, Nagy Veronika, a 18 éves kis púpos varrónő, akinek bizony kevés öröme volt az életben,. Egész nap csak varrt, készítette a módos gazdák leányainak kelengyéit és esténként titokban mert csak arról álmodozni, hogy egyszer őt is pap elé vezetik és elrebegheti a boldogító igent.
Mindenki sajnálta a szegény kis púpos Veronikát a faluban. De a sajnálkozás egyszer csak irigységgé változott, amikor futótűzként terjedt el a faluban, hogy a kis varrónő a vele együtt lakó özvegy Vermes Boldizsárnéval együtt
30.000 pengőt nyert az osztálysorsjátékon.
Történetesen a faluban járt a sorshúzás napján egy jó megjelenésű, elegáns pesti úr, aki Beliczay Iván néven mutatkozott be. Mindenfelé és vásznakat, selymeket kínált eladásra. Ő is meghallotta Nagy Veronika szerencséjét és mikor beállított a púpos kis varrónőhöz, hogy megmutogassa áruját, gyors, de heves ostromot intézett a falu árvájának szíve ellen. Nagy Veronika hitt neki. A fiatalember néhány napig a faluban maradt. Úgyszólván egész nap a kis varrónő lakásában ült és a két boldog sorsjegy-tulajdonost arra igyekezett rábeszélni, hogy ne utazzanak a pénzért Pestre. Kár nekik költeni az útiköltségre, majd ő elintézi a sorsjegyek sorsát és elküldi a pénzt. Az özvegyasszony nem ment lépre, ő idősebb volt, tapasztaltabb; tudta, hogy nem minden igaz, amit a férfiak mondanak. Nagy Veronika azonban ekkor már szerelmes volt. Az állítólagos Beliczay Iván rózsás színekkel ecsetelte, hogy milyen boldogok lesznek majd akkor, ha Nagy Veronika feljön Budapestre. Megesküsznek, közösen üzletet nyitnak, ő olcsón tud anyagot vásárolni, a kis varrónő pedig megvarrja a fehérneműeket, amiket a fővárosban sokkal jobban lehet értékesíteni, mint a nógrádi hegyek között.
Szegény kis szerelmes Nagy Veronika átadta a sorsjegyét Beliczay Ivánnak és várt. Az állítólagos Beliczay azonban nem tért vissza a faluba és
a kis púpos varrónő lassan ráeszmélt arra, hogy szélhámos áldozata lett.
Nagy Veronika dr. Allorjati Sándor ügyvéd útján bűnvádi feljelentést tett az állítólagos Beliczay Iván ellen és megindult a rendőri apparátus gőzhengere a ravasz, lelketlen szélhámos ellen.
A budapesti főkapitányság detektívjei rövidesen megállapították, hogy az előkelő hangzású és megjelenésű úr valódi neve nem Beliczay Iván, hanem Braun Ignác ügynök. És a kicsalt sorsjegyre kapott pénzt, 13.000 pengőt hetekig tartó mulatozások során bárokban, táncosnők társaságában elverte. Alig néhány száz pengő volt már csak a zsebében, amikor elfogták a detektívek.
Braun Ignácot a törvényszék hat hónapi börtönre ítélte és fellebbezés folytán tegnap került a Tábla elé a ravasz szélhámos ügye. A Tábla Braun büntetését másfélévi börtönre emelte fel. Indokolásában kimondta a Tábla, hogy különösen súlyosbító körülménynek veszi a bíróság: egy hiszékeny, szegény, fiatal, púpos leányt fosztott ki a szélhámos ügynök csak azért, hogy a kicsalt pénzt pezsgőre, mulatozásra és táncosnőkre költhesse. Braun Ignácot, miután bejelentett lakása és állandó foglalkozása nincs, az ügyész indítványára mindjárt le is tartóztatták és szuronyos fegyőrök kisérték a Markó utcai fogházba.
A szélhámos, csaló ügynök mögött becsapódott a cellaajtó. A csalódott Nagy Veronika pedig visszautazott kis falujába ingeket, kelengyéket varrni és talán örökre eltemeti azt az álmot, hogy egyszer saját esküvőjére varrjon menyasszonyi ruhát.
Kis púpos varrónőtragikus szerelme – Váci Hírlap, 1937. március 14., 20. szám
15 ezer pengőjét fizette rá
A nógrádi hegyek között Nézsán élt nagy magányosságban, árván, egyedülvalóan Nagy Veronika, a falu tizennyolc esztendős, púpos varrónője. Csúf volt szegény. Az élete zökkenő nélkül való volt, amilyen jobbára minden falusi nőé. Jött a vasárnap, múlott a hétköznap. Egy nap azután olyan hírre tett szert Nagy Veronika, vagy ahogy a falusiak ismerték : a Verka, amely lázba hozta a kis nógrádmegyei falu minden épkézláb emberét.
Terjedt a hír szájról-szájra: tizenötezer pengő.
Nagy Verka, a falu varrónője özvegy Vermes Boldizsárnéval együtt tizenötezer pengőt nyert az osztálysorsjátékon. Irigyelték is a két nőt, mint ahogy ez már ilyenkor szokás. A nagy irigységnek azután kárörvendés lett a vége. Nevetett mindenki, aki előbb még irigykedve gondolt Verkára, meg az özvegyasszony szerencséjére, amikor kitudódott, hogy a kis púpos lány hinni mert egy férfinek és hogy ennek lett az özvegyasszonnyal együtt az áldozata. A többit már a rendőrségen, az ügyészségen felvett akták, a bíróságok előtt kihallgatott tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyvek mondják el.
A rideg, hivatalos hangon felvett jegyzőkönyvekből s meghozott bírói ítéletből azóta kiderül, hogy Nagy Veronika és özvegy Vermes Boldizsárné tizenötezer pengős szerencséje volt a szerencsétlenségük.
Beliczay úr az ügyészi vádirat szerint múlt év februárjában feltűnt a kis púpos lány falujában. Egy jó megjelenésű fiatalember, aki adott és vett… Neki mindegy volt… Pénzt akart keresni. Végigjárta a falu valamennyi házát, míg végül is eljutott Nagy Veronkához, a kis varrónőhöz. Beszélgetni kezdtek, a fiatalember pár napig még a faluban maradt, legalábbis addig, amíg meg nem tudta, hogy Nagy Veronkának özv. Vermes Boldizsárnéval együtt közösen vásárolt sorsjegye van és hogy a sorsjegyet kihúzták.
-Kár maguknak Pestre jönni — mondotta a két nőnek a fiatalember — én úgyis nemsokára visszautazok Budapestre s akkor elintézem a sorsjegyük sorsát…
Özv. Vermes Boldizsárné óvatos volt. Ő volt az idősebb, a tapasztaltabb. Verka azonban hitt a fiatalember szavának. Különösen azután, hogy burkolt formában tudtára adta, tetszik neki a kis púpos lány és hogy feleségül akarja venni. A 15.000 pengő értékű sorsjegy a fiatalember kezébe került, aki annakidején az előkelő Beliczay Iván néven mutatkozott be a nőknek. A sorsjegy átadása után a fiatalember eltűnt a faluból. A két nő várt napokon keresztül s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szélhámos áldozataivá lettek, Budapestre utaztak és itt dr. Altorjay Sándor ügyvéd útján ismeretlen tettes ellen bűnvádi feljelentést tettek a rendőrségen.
Megindult a nyomozás. A rendőrség hamarosan megállapította, hogy az előkelő hangzású és megjelenésű úr Braun Ignác ügynök, aki a két hiszékeny nőtől a sorsjegyet átvette és egy hétig tartó mulatozás után különböző bárokban táncosnők társaságában elmulatta Nagy Veronika és özv. Vermes Boldizsárné, a két szegény falusi nő szerencséjét.
Bíróság elé került az ügy. Első fokon Braun Ignácot, az ügynököt hathónapi börtönre ítélte a bíróság. A Tábla a most megtartott tárgyalás után a hathónapi börtönbüntetést másfél évre emelte fel. Súlyosbító körülménynek vette, hogy egy hiszékeny, szegény púpos leányt és egy özvegy asszonyt fosztott ki a szélhámos ügynök azért, hogy a pénzt pezsgőre, táncosnőre elköltse. Az ítélet elhangzott. És a szegény, hiszékeny, púpos Nagy Verka, özvegy Vermes Boldizsárnéval azóta talán még mélyebben hajtják fejüket a kattogó varrógépre, amivel kenyerüket keresik, hogy álmodjanak a szerencséről. Talán egyszer újra meglátogatja őket…