Beköszöntő

Üdv!

Ez itt a nézsai templomrom-kutatás eredményeinek, eseményeinek gyűjtőoldala. 2022. május 16-án talajradarozással mérték föl az egykori nézsai templom, mára a föld alatt szunnyadó romjait, ez az oldal hivatott tájékoztatni arról, milyen eredményekkel is zárult a kutatás, és mi lesz e templomrom jövője…

(Ez a bemutatkozás egyúttal Nézsa, és a nézsai ótemplom története, ennek mentén igyekszünk segíteni a honlap tematikáján való eligazodásban)

De akkor honnan is kezdjünk egy történetet, amelynek messze nem most van a vége, miközben az elejéről meg szinte semmit nem lehet tudni? Még az sem egészen biztos, hogy ez a történet Nézsán játszódik, legalábbis a maiban, legyen most elég annyi, hogy egy domb tetején, egy temető kellős közepében járunk. Ide érkezett ugyanis 2022 májusában a Nemzeti Múzeum szakembereinek csapata, akik egy különleges, roncsolásmentes technológiával feltérképezték a föld alatt pihenő ótemplom egykori alaprajzát. És mivel Nézsa vendégszeretete ezúttal sem vallott szégyent, mégegyszer visszatértek, júniusban, mert a temető lankái egy másik épületet is rejtenek, amelyről egyelőre még kevesebbet tudunk, de amely egy titkos aduász lehet, ha egyszer eljutunk odáig, hogy egy ásatás megvalósuljon. A lényeg, hogy munkájuk eredményeként megszületett az a kutatási jelentés, amely megalapozhatja egy ásatás indoklását. (A roncsolásmentes kutatás szakmai részéről itt lehet bővebben olvasni, míg, aki képeket akar nézegetni a kutatott területről, az itt, itt, itt és itt teheti meg.)

Mindenesetre itt lépett a színre a történet két főszereplője. A nézsai ótemplom, és titokzatos partnere, utóbbi ugyanis lehet akár kegyúri szálláshely, vagy éppenséggel monostor, hiszen a történeti források többször is utalnak erre (ez lehet a titkos aduász). De valójában róluk mégis szinte alig tudunk valamit. Ami biztos, hogy Nézsa a honfoglalás kora egyik családjának birtoka volt, a források viszont igen hiányosak a község történetét illetően, ugyanakkor igyekszünk minden forrás összegyűjteni.

Az egyik ilyen fontos forrás éppen Bednár Józsefé, akitől különben tudjuk, hogy modern korunkhoz közeledve is egész sokáig tartotta magát a templomrom, így felismerhetőek voltak például egyes freskórészletek is a templomtorzón, többek közt az okos és balga szüzek képei a szentélyt a hajótól elválasztó „diadalív” belső oldalán. Van is néhány még a Felvidéken fennmaradt templom, ahol hasonló ábrázolások még fellelhetőek, és amelyek alapján a nézsai ótemplom eredeti festésére is következtethetünk.

Szintén Bednár József pedzegeti azokat a helyi hiedelmeket, amelyek szerint nemcsak templommal rendelkezett az egykori Nézsa, hanem bizony egy kolostorral is, amely akár a Templomosok pihenőhelye is lehetett. Azt a roncsolásmentes kutatások sem tudták megerősíteni, hogy volt bármilyen szakrális pihenőhely a templom mellett, de azt igen, hogy valamilyen, jelentős falazattal bíró épület még volt az ótemplom közelében, hogy ez kegyúri épület, valamiféle temetőőr háza, vagy ténylegesen egyházi rendeltetésű szálláshely volt e, egyelőre nem tudjuk.

Ide tartozik, hogy nemcsak helyi legendák éltek, élnek mind a mai napig a temető titokzatos templomáról és nemcsak templomos lovagokról, de elfeledett alagútrendszerről is például, de az is elmondható, hogy épp e hiedelmek éltették a helyi intelligencia érdeklődését az ótemplom iránt, így járt évek, évtizedek során például kézről-kézre a máig kiadatlan Bednár-kézirat Nézsára vonatkozó fénymásolt lapkötege, amely e sorok írójánál, a „Krónikásnál” landolt még gimnazista korában egy koranyári délután. Sajnos megelőlegezett latintudásom ezt a bizalmat utóbb nem igazolta, ugyanakkor máig őrzöm az elnyűtt, telefirkált lapokat, azoknak a megjegyzéseit, akik az évek során mind érdeklődtek Nézsa múltja iránt. Valójában igyekezetük, szándékuk az, amelyet a dokumentum őriz, ők mind Bednár nyomdokain jártak és ez önmagában tiszteletet érdemel.  

A település történetében mindenképpen fordulópont lehetett a döntés, hogy a tatár és török pusztítását túlélt Nézsa új helyen alapozza meg a túlélést követő újrakezdést. Így vált ketté az ófalu az újtól, és így vált a régi, felhagyott ófalu szimbóluma az elpusztult ótemplom, az új településé pedig az új templom. Utóbbi szintén számtalan érdekesség, feltárásra való titok hordozója. Különlegességét adja például, hogy Szent Jakabnak, a zarándokok védőszentjének szentelték fel, Szent Jakab templomok pedig hagyományosan olyan zarándokútvonalak mentén találhatóak, mint példának okán az ismertebb spanyolországi El Camino. Mindezen tények bizonytalan kérdéseket bizony felvetnek, hogy ugyan Nézsa eszerint zarándokhely volt e, vagy elfeledett zarándokútvonal mellett fekszik esetleg, és ezt az örökséget a nézsai új templom névadójában őrzi. Ilyen rendeltetését támaszthatná alá az a Szencsalád-ereklye, amelyet az új templomban őriznek. Valóban, Krisztus keresztjének szilánkjai mellett Mária kendőjének és József palástjának egy-egy darabját is belefoglalták az ereklyébe, erről hitelesítő okirat is a rendelkezésre áll. Sajnos épp ugyanezen okirat tisztázza azt is, hogy az ereklye az 1800-as évek elején került a településre, tehát nem templomos lovagok hagyták hátra. Ugyanakkor azért az mégiscsak érdekes, hogy a Bécsből a váci egyházmegyének ajándékozott ereklye-együttest miért éppen Nézsa kapta meg.

Ki kell térnünk néhány szóban arra is, hogy az ótemplom kutatásának egészen profán pillanatai, eseményei is vannak, ezeket is egy külön menüpontban fogadja be az oldal. Márcsak azért is, hiszen történelmileg igen érdekes vidéken élünk, és ha csak egy faluval mozdulunk Északra vagy Keletre, máris újabb érdekességekre bukkanunk. Legénden például egy kelta településre, Galgagután pedig egy hasonló sorsot megélt, de mára megkutatott templomra. Ráadásul értékmentés tekintetében van is kitől tanulnunk. Igyekszünk tehát minden történelmi érdekességről éppúgy beszámolni (például a nézsai magtár/lovarda sorsáról is), ahogyan saját erőfeszítéseinkről, hogy minél többet megtudjunk az ótemplomról, lehetőleg egy ásatás keretében. És további kérdés marad, tud e a közösség kezdeni valamit az ótemplommal és mindazzal, amit történelmileg képvisel, egy feltáró ásatás után.

(A vezetőképet kedves követőnk, Vörös Márta, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye egyházmegyei főépítésze készítette a talajradarozás eredményei felhasználásával.)