Két örömhírt ígértem a múlt héten, és három lett belőle időközben. De, mivel a blog műfaja ezt lehetővé teszi, haladjunk szépen sorjában.
Sokan érdeklődtetek azzal kapcsolatban, hogy múlt évben Ipoly atyának történő bemutatkozásunk alkalmával sort kerítettünk a nézsai Szentkereszt ereklye első fotózására is. Márcsak azért is volt fontos kérdés, hogy egy ilyen jelentőségteljes ereklye vajon hogyan is, és legfőképpen miért került Nézsára. (A Szent kereszt ereklyéről és a fotózásról itt olvashattok bővebben)
A fotózás alkalmával Ipoly atyával is azt boncolgattuk, van e valami kapcsolat az ereklye és azon tény között, hogy Nézsa temploma Szent Jakabnak, a zarándokok védőszentjének lett ajánlva. Persze odáig kalandoztunk a beszélgetésben, hogy ez a két tény utalhat e a nézsai ótemplom egykori szerepére és rendeltetésére is, amelyet aztán az új templom is megörökölt valamilyen formában. Ha valóban volt az ótemplom mellett kolostor, vagy inkább olyan szállás, ahol a keresztes háborúkba indulók megpihenhettek, az ilyen helyeken maguk a keresztesek hagytak előszeretettel olyan jelentős ereklyéket, mint Krisztus keresztjének egy darabja. Az ereklye így lehetne akár ennek az öröksége, mindez persze merőben fikció, találgatás volt.
És, ha csak egy ereklyeutánzat?
Mint már az akkori bejegyzésben is felhívtam a figyelmet, az ereklyén a két keresztbe tett Szentkereszt szilánkocska mellett egy felirat is volt olvasható. Ennek akkor még a felfejtését nem adtam meg, mert magam sem tudtam. Éppen ezeket a kérdéseket firtattuk Jusztin Péter levéltáros tagtásunkkal chatelve, közben megállapítva, hogy bár szép az ereklye sodronya, de nem tűnik kellően ősinek. Inkább XIX. századi kialakításúnak. Különben is kicsit elhasznált, hiányzik, ha volt is, az aranyozás, külsőre kopottas, hiányzik róla a pecsét is. Pláne a hitelesítő levél.
„E velo BVM”
Beszélgetésünk ezen pontján nyilalt belém Ipoly atyával folytatott beszélgetésem, aki azt mondta, és joggal, hogy bármilyen jószándék okozhat súlyos károkat. Különösen egy közösség életének tekintetében. Ha megkapirgáljuk egy faluközösség hiedelme mögötti valóságot, lehet, hogy megtudjuk a történelmi igazságot. De, ha az rácáfol a község dicső múltba vetett hitére, azzal csak többet ártunk, mintha el sem kezdtünk volna foglalkozni az egésszel. Az egész templomrom-kutatásban is ez a veszélyes, hogy hogyan leszünk képesek feldolgozni a hiedelmek és a valóság közti különbséget. És hogyan tudunk mégis pozitív kicsengést adni a múlt feltárásának. Épp ezen gondok felé révedeztem, amikor Jusztin Péter barátom még közölte, hogy az említett felirat felfejtése „E velo BVM” vagyis Szűz Mária kendője. Vagyhát annak egy kicsi darabja. Ha megnézitek, az ereklye szemből nézett bal oldalán, az a kis miniatűr szövetdarabka lenne Szűz Mária kendőjének darabkája.
Itt estem végleg kétségbe, hiszen ez azt jelentené, hogy többes ereklyéről van szó, amelyen a Szentkereszt mellett egy Mária-ereklye is helyet kapott. Ez már mégiscsak túlzás lenne egy ilyen kicsi Nógrád vármegyei templomhoz mérten. El is keseredtem, hogy amit ereklyének tudtunk eddig, az pusztán egy úgynevezett devóciós tárgy, amelyet rendes ereklyék utánzataként szokás „imádni”. Profán hasonlattal élve egy kínai zacskós tésztaleves, nem pedig rendes csirkéből-marhából főtt húsleves.
Vissza is riadtam persze, nehogy, ahogy Ipoly atya figyelmeztetett, az történjen, hogy a valóság oltárán feláldozzuk azon büszkeségünket, hogy igazi Szentkereszt ereklyével büszkélkedhet Nézsa. Gondoltam, akkor én nem írok erről többet. Ha valaki keserűen őszinte akar lenni, ne én legyek az, ha már kajla módon frissiben elültettük annak tudatát, hogy vasárnaponként Jézus keresztjének valós árnyékában élvezhetjük a szentmiséket. Tehát, őszintén, el akartam sunnyogni a témát.
Megvan az ereklye hitelesítő irata!
Hetek is elteltek, mikor egyszercsak Jusztin Péter ismételten rámírt: „Megvan! Megvan az ereklye hitelesítő irata! Be lett másolva az egyik Canonica Visitatio-ba [kánoni látogatás]!”. Hát így lettem Péterebb Péternél, aki szembemenve a szkepszissel kikutatta, hogy mégsem kamuereklye a mi ereklyénk, hanem igazi. Jusztin Péter még annyit is közölt, hogy az ereklyét 1810-ben kapta a váci püspök a bécsi egyházmegyéből. Ő adta tovább 1811-ben Nézsára. Rendben, hát akkor nem a templomos lovagok hozták, de innentől már kit érdekel.
A levéltáros kollégát persze rögtön óvatos nyomás alá helyeztem, hogy legalább egy fotót küldjön erről az örömhírről. Erre válaszul éppen ma átküldte a hitelesítő okirat latin nyelvű, és az általa lefordított magyar változatát.
Csak jelzem, hogy még csak két örömhírnél tartunk. Először is, hogy az ereklye hiteles. Másodszor, hogy nemcsak Szentkereszt ereklyénk van, hanem Szűz Mária kendője is eszerint szintén bele van foglalva.
Plusz egy „fő”
Ennek fényében olvassátok el Jusztin Péter fordításában a hitelesítő okirat vonatkozó részét. A teljes dokumentumok latin és magyar változatát a Források menöpontban külön megtaláljátok.
„A Szent Kereszt ereklye hitelesítő és jóváhagyó iratának másolata
Johann Nepomuk Ritter von Dankesreither, Pellai címzetes püspök, Őcsászári Felségének udvari tanácsosa, a Teológia doktora, a bécsi főszékesegyház prépostja, Kirnbergi esperes, a Bécsi Egyetem kancellárja, a főméltóságú és főtisztelendő bécsi herceg-érsek segédpüspöke és általános helynöke,
minden jelen bizonyságlevelet megtekintőknek együttesen és külön-külön is kétség nélkül tanúsítjuk és bizonyítjuk, hogy miután bemutattak nekünk több szent ereklyét, és azokat hitelt érdemlő helyről származóknak és hiteles okirattal ellátottaknak valamint pecséttel megerősítetteknek ismertük el.
Ezekből az alábbiakat választottuk ki, mégpedig a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Keresztfájának egy darabját, egy darabot a boldogságos Szűz Mária kendőjéből, továbbá egy darabkát Szent Józsefnek, a Boldogságos Szűz Mária jegyesének köpenyéből. Majd ezeket tisztelettel egy díszes, finom megmunkálású, ovális formájú ezüst tékába helyeztük, amely mindkét oldalról kristállyal van megerősítve, jól lezárva és vörös színű selyemfonallal körbekötve. Vörös spanyolviasszal a hátoldalán megerősítve, amelybe a nagyobb hitelesség kedvéért belenyomtuk kisebbik pecsétünket, és mindezt átnyújtjuk Isten nagyobb dicsőségére. Valamint engedélyt adunk, hogy az írás birtokosa az ereklyét magánál tarthassa, másnak adományozhassa, és bármely templomban, kápolnában vagy oratóriumban kitehesse a Krisztushívők nyilvános tiszteletére. Mindezeknek hiteléül jelen levelünket saját kezűleg aláírtuk és pecsétünk nyomatával megerősítettük. Valamint az erre kijelölt személlyel, akinek nevét alább megírtuk, elküldettük.
Kelt az ausztriai Bécsben, 1811. október hónap 21-én.
+++
A bent megírt szent ereklyéket tisztelettel felismertük és hitelességüket elismerjük. Hogy pedig Isten nagyobb dicsőségére a Krisztushívők elé tiszteletre kihelyezhessék azokat, jelen levelünkkel megengedjük.
Kelt Vácott, püspöki székhelyünkön, 1812. november 29.
P.h. Kámánházy László váci püspök”
Szentcsalád-ereklye
Eszerint, és akkor itt jön a harmadik örömhír, az ereklyének nemcsak a Szentkereszt darabkái a része, de Szűz Mária kendőjének, és Szent József köpenyének is egy-egy darabkája. Ez tehát egy Szentcsalád-ereklye. Na, ezt kell emésztgetni, én is azt teszem…
(Egyúttal múlhatatlan köszönettel adózom Jusztin Péternek, és szintén földinknek, Papanek Ferencnek, hogy ezt kikutatták, és közlésre érdemessé tették.)