Tényleg igyekszem megfogadni az ellenkezőjét, de aztán valójában minden posztot kicsit túlírok, és tartok tőle, most is ez fog megtörténni, ugyanis nem értek a lóversenyhez. Sőt, alapvetően a lovakhoz sem. Pedig most egy híres lóról lesz szó, Nézsáról.
Induljunk ki egy helyi, nézsai legendából. És a Kastély előtti útkereszteződésből, amelynek átellenes oldalán a parádés istálló jobb sorsra váró épületegyüttese áll. Annak faláról sok éven keresztül hiányoltam egy márványtáblát, amelyet a méltán híres Kincsem lónak szenteltek volna. Ugyanis több idős, mára nem is élő visszaemlékezőtől úgy tudtam, hogy a legendás versenyló, Kincsem, legalábbis itt töltötte ifjonci éveit. Erre pedig joggal lehetne büszke Nézsa. Megérdemelne hát ennek emlékezete egy márványtáblát. Nos, sajnos a hallomástól eltelt időben semmilyen nyomát nem találtam annak, hogy Kincsem a nézsai szénán nevelkedve vált volna világhírű táltos ménné. Ez persze nem jelenti, hogy nem így volt, csak íráros nyoma nincs. (Ha valaki mégis ennek a hiedelemnek a valóságáról valamit, nyugodtan kommenteljen. Hiánypótló volna, és titokban reménykedem is ebben.)
Nem téved nagyot a nézsai történelmi emlékezet
Ugyanakkor, a történelmi emlékezet és a szájhagyomány jellegzetességét némileg kitapasztalva azt is fel merem vetni, hogy részigazságaiban legalábbis megáll, hogy volt híres lószülötte Nézsának. Mégha nem is a Kincsem. Ráadásul, mivel éppen Nézsának is hívták, joggal öregbítette már csak nevével is településünk hírnevét. Főleg, hogy a történelmi kapcsolat és az ebből kialakult hiedelem abban a tekintetben is fennáll, hogy bár nem maguk az említett lovak, de a tulajdonosaik biztosan kapcsolatban álltak egymással. Mégpedig rokoniban, ugyanis a Blaskovichokról van szó. Kincsem ló gazdája bizonyos Blaskovich Ernő volt, aki tápiószentmárotni birtokán nevelte föl és versenyeztette Kincsemet. Ugyanakkor a lótenyésztés, a lóverseny szeretete az egész Blaskovich-családra igaz volt. Így, ha az nem is igazolható, hogy Kincsem Nézsához köthető, de az annál inkább, hogy a Blaskovich-család nézsai ágának szintén volt sikeres versenylova. Mégpedig a Nézsa nevezetű kanca.
A híres, lótenyésztő Blaskovichok nemcsak Kincsemet adták a lósportnak
Nézsa, a ló tulajdonosának tekintetében kicsit tanácstalan vagyok egyelőre, lehetett Blaskovich Sándor, vagy a testvére, Elemér. Most sebtében illene előcitálnom a nézsai Blaskovichok családtörténetét, de ettől jelen posztban eltekintenék. Ahogyan Nézsa ló családfájának sem szeretnék első körben mélyebben utánajárni, mert a sajtóhírek, korabeli sajtóbeszámolók olyan részletes geneológiát vonultatnak fel, mint egyes királyi családok esetében. Nézsa ló természetesen megérdemelné pályafutásának értő feldolgozását, ehhez azonban tényleges szakmai ismeretek kellenének. Ezzel jelenleg nem számolhatok. Legyen most elég egyetlen korabeli sajtóhír a sok közül, amely a Vadász-, és versenylap című folyóirat 1884. március 6-ai számában jelent meg, az „Az idomító pályákon” című rovatban. Az idézetet onnantól emeltem ki, amely bizonyos kontextusba helyezi a ló Nézsát, bár ezt a kontextust nem tudom feloldani. Mint ugyanis írják:
A hároméves Kettledrum-Dahlia mént, Királyfit, és – Csalogány hároméves leányát, Buccaneertől -Feluccát együtt láttuk canterezni; amaz igen tetszős szép sárga mén, máris a conditio jó magas fokán, melyet igen erős derék és jó lábszárak jellemeznek, nagyon széles földön áll, s igen szép, hosszú galoppal is bír. Felucca kissé nagyobb, magasabb nála ; galoppja most még kissé nehézkes, de azért egy jó ló típusát egyszerre fel lehet benne ismerni. Igen sokat hasonlít egyes részeiben egy évvel idősebb édestestvéréhez, Nézsához, melynél sokkal erősebb és hatalmasabb, habár nem is oly szép mint ő .Királyfival canterjében szinte oda tapadt hozzá, s aligha csalódunk, ha benne is éppen úgy, mint idősb testvérében, Nézsában, lovaink egyik legsebesebbikét rejteni véljük. Igen nagy munkát igényelvén, a nyár dereka előtt aligha fogunk vele nyilvánosan találkozhatni.
A kurta távolságokra oly igen jó formát mutatott Nézsa szintén igen előnyösen használta fel a telet, megszélesedett, megerősödött, s most egyikét a legszebb versenylovak képének tünteti elénk, még kissé kövér, de, amíg szereplési köre megnyílik, a feleslegest bizonyára le fogja magáról dolgozni.
Nos, mint említettem is, a korabeli versenylovak származási történetének ismerete legalábbis olyan háttértapasztalatot feltételez, mint egyes királyi családok esetében. Ami kiolvasható, hogy Nézsa Felucca idősebb testvére volt, ami persze nem annyira fontos, mint inkább, hogy Nézsa szép volt. Az egyik legszebb, szép karrier előtt járó versenyló. Most csak eddigi benyomásaim alapján írom, hogy pályafutása elején, talán egy-két évvel a bemutatkozása előtt. Ennek még igyekszem utánanézni. Szóval Nézsa az említett 1884-es év tavaszára ugyan kicsit meghízott és terebélyesedett, ami még egy kanca tekintetében is illetlen megjegyzés, de a szakma várakozásai szerint súlyfeleslegét később ledobta.
Nézsa kanca biztosan díjnyertes ló volt
Hogy Nézsa milyen eredményeket is ért el a későbbiekben, az jelenleg számomra egyelőre kikutathatatlan, mert ahhoz a lóversenysport behatóbb korabeli ismeretét feltételezné. Azt ugyanakkor, talán elöljáróban leírhatom, hogy Nézsa az 1890-es ( a cikk megjelenése után hat évvel későbbi) Magyar St. Leger-t, a versenylovak hosszú távú versenyét, például megnyerte.
Bárcsak lenne, aki községünk helytörténetének kutatásában éppoly lelkes személy, aki jártas a lóversenyek világában is! Tőlem jelenleg ennyi telt, de, ígérem, megpróbálom Nézsa ló karrierjét részletesebben feldolgozni. Ha bárki más szeretné, aki profibb, szívesen átengedem ezt a történetet…