Szeretünk büszkék lenni a településünkre, múltjára, hagyományaira, nyugalmára, a közös ünnepeinkre, híres szülötteinkre, vendégszeretetünkre, a saját receptekre és nem utolsó sorban dimbes-dombos vidékünk szépségére. Az, ahogyan mi látjuk magunkat, sajnos nem mindig egyezik azzal, ahogyan láttatnak bennünket. A sajtónak ugyanis van árnyoldala is, így könnyen akadhatunk Nézsa kapcsán olyan sajnálatos esetekre is, amelyek éppen nem emelik községünk fényét. Ez természetesen a szenzációhajhász újságírásnak köszönhető, de jelesül egy árva csecsemő szörnyű tragédiájából okulva – amely történelmünknek valóban része -, mégis fel kell tennünk a kérdést: mennyiben jellemez bennünket?
Sokat gondolkodtam azon, melyik hír legyen az első, amelyről a nézsát érintő bulvárhíreket is bemutatva beszámolok. Végül úgy döntöttem, az alább ismertetett tragikus hírrel kezdem, és pontosan azért, mert minek kíméljem magunkat, ha a korabeli sajtó sem kímélt. Aki ismer, tudja rólam, mennyire ki vagyok hegyezve az úgynevezett „vidékizésre”. A „vidékizés” egy korszakokon átívelő, valójában nem is kifejezett magyar sajátosság, de, amelynek lényege, hogy a Budapesten és más, „kulturális felsőbbrendűségben” létező nagyvárosokon kívüli tér, a magyar vad vidék, a magyar ugar, mindenféle bestiális történetek tere. Aki csak manapság végignéz egy RTL híradót, napi szinten találkozhat hasonló vidéki rémtörténetekkel. Mióta a sajtó létezik, ez egy igen káros, de máig virágzó hagyomány.
Az „Mi kis falunk” fals világa
Sajnos, és ez egy külön, de nem igazán erre a platformra kívánkozó külön írást is megérdemelne, hogy a „vidékizés” másik szélsőértéke a humor. És, itt nem arról van szó, hogy ne tudnánk önmagunk esendőségén nevetni. Az azonban szemet szúr, hogy mai népszerű humoristáink jelentős része a falusi élet szélsőséges bemutatásából kovácsolta a maga hírnevét. (Bődőcs Tibor etekintetben szerintem negatív etalon, érdemes ilyen szemmel megnézni szárnypóbálgatásait.) A sokak által nézett „Mi kis falunk” című produkció szintén a vidéki magyarság méltatlan lejáratása. Egyszerűen egyáltalán nem olyanok a vidéki emberek, nem olyanok vagyunk, mint ahogy feltehetően fővárosi, vagy fővárosias elvárások mentén a forgatókönyvírók a vidéket bemutatják. A különben szép nevű Pilisszentlélek településének lakói helyében lenne bennem annyi gerinc és tartás, hogy hasonló sorozat forgatása ellen legalábbis tiltakozzak. De hát Pilisszentlélek nem Nézsa. Nekik belefér, hogy a magyar vidék lejáratásának mintafalujává lettek.
Amiről 1930-ban beszéltek Nézsáról a bulvársajtónak köszönhetően
Témánkhoz e nem rövid kitérővel visszatérve talán még büszkék is lehetünk, hogy községünk első sajtómegjelenése egy tudományos hírrel, a különben kétséges keresztes jelenléttel kapcsolódik össze. Nézsa azonban, mint más vidéki települések, sokkal hamarabb került negatív híreivel a közfigyelem elé. Így fordulhatott elő, hogy Nézsa, a török kort is átvészelő, talán az Árpád-korig is visszavezethető, tehát közel ezeréves település nem a dicső múltjával és túlélésével, hanem egy bulvárhírrel jelentkezzen az 1930-as években. A korabeli RTL színvonalán.
A történet különben valóban tragikus. Egy leányanya kitette csecsemőjét az út mellé, hátha valaki megtalálja és felneveli. A gyermek sajnos kóborkutyák áldozatává vált. A szenzációhajhász korabeli beszámolók ismeretében ugyanakkor felteszem: Nézsát akkor sem és azóta sem ez a történet jellemzi. De, ha már több korabeli újság is élvezettel dagonyázott ebben a vitathatatlan tragédiában, így lássuk a sajtószemlét, hogyan is jelenítették meg Nézsát a korabeli sajtóban. Szándékosan több eltérő, hasonló tartalmú sajtóhírt idézek annak bemutatása, hogyan terjedt futótűként ez a tragikus történet a különböző lapokban. Ezek alapján nagyjából össze is rakható a hírmozaikból maga az alaphír.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy hogyan mélyíthette el az anya fájdalmát, hogy egy egész ország ilyen tálalásban értesülhetett az ő és gyermeke tragédiájáról.
Bár nem tudom, van -e ennek a sajnálatos hírnek emlékezete, utóélete. De, ha a kegyeleti szempontok figyelembevételével bárki tud hozzátenni, az nyugodtan kommenteljen. (Meg fog jelenni, csak a honlap beállításai miatt, alapvető óvatosságból minden kommentet ellenőrzök. )
A kutyák szétmarcangoltak egy élő csecsemőt – Friss Újság, 1930. augusztus 17. (vasárnap)
Nézsaközségben egy leányanya kitette újszülött csecsemőjét – letartóztatták
A nógrádmegyei Nézsa község határában tegnap
a kutyák megcsonkított csecsemő holttestét vonszolták
a község felé. A falubeliek elkergették a kutyákat és a szétmarcangolt kis holttestet átadák a csendőrségnek. A kutyák a csecsemő holttest jórészét már felfalták.
A csendőrség nyomozása megállapította, hogy egy helybeli fiatal leány a község határában levő akácosban három nappal ezelőtt élve szülte meg a gyermeket és a helyszínen hagyta. A kutyák ott találtak rá és marcangolni kezdték az akkor még élő csecsemőt. A lelketlen leányanyát a csendőrség letartózatta.
Szégyenében kitette a gyermekét és a kutyák összerágták – Váci Hírlap, 1930. augusztus 24. 63. szám
Borzalmas esetről ad hírt nézsai tudósítónk.
Egy Urbán nevű földműves leányának gyermeke született a cseresi pusztán. Az anya nagyon röstelte bűnét és hogy eltitkolja, legnagyobb fájdalmában felkelt, összepakolta az ártatlan kis lelket és Nézsa határában kitette az út mellé.
Lehet, hogy arra számított, miszerint jönnek jó emberek, felveszik a talált gyermeket és valahol felnevelik. Jobb dolga lesz, mint az anyjánál és a szégyent se tudja meg senki sem.
Máskép történt. Borzalmasan.
A kutyák Nézsán valami húsdarabon marakodtak. Szét akarták az állatokat választani, hát látják, hogy apró gyermekkézen, meg gyermeklábon vesztek össze.
Nemsokára a gyermek holttestét is megtalálták iszonyúan megcsonkítva a pusztára vezető úton. Behozták és a nézsai temetőben elföldelték. A bűnös anyát a csendőrség rövidesen kinyomozta, letartóztatta és a balassagyarmati kir. ügyészség fogházába szállította.
A kutyák szétmarcangoltak egy elhagyott újszülöttet – Magyarország, 1930. augusztus 17., 186. szám
(A Magyarország tudósítójától.) A nógrádmegyei Nézsa község határában tegnap a kutyák megcsonkított csecsemő holttestét vonszolták a község felé. A falubeliek elkergették a kutyákat és a szétmarcangolt kisholttestet átadták a csendőrségnek.
A kutyák a csecsemő holttest jórészét már felfalták. A csendőrség nyomozása megállapította, hogy egy helybeli fiatal leánya a község határában levő akácosban 3 nappal ezelőtt élve szülte meg a gyermeket és a helyszínen hagyta. A kutyák ott találtak rá és marcangolni kezdték az akkor még élő csecsemőt. A lelketlen leányanyát a csendőrség letartóztatta.
A kutyák szétmarcangoltak egy elhagyott újszülöttet – Új Kelet, 1930. augusztus 20., 180. szám
Budapestről jelentik: A nógrád megyei Nézsa község határában tegnap a kutyák megcsonkított csecsemő holttestét vonszolták a község felé. A falubeliek elkergették a kutyákat és a szétmarcangolt kis holttestet átadták a csendőrségnek.
Az élet virága – Népszava, 1930. augusztus. 17., 186. szám
A nógrádmegyei Nézsaközség határában a kutyák egy megcsonkított csecsemő holttestén marakodtak. A falubeliek a kis holttestet átadták a csendőrségnek. A csendőrség megállapította, hogy a csecsemőt egy U. M. nevű nő élve tette ki a község közelében levő akácosba, ahol három nappal ezelőtt élve megszülte a gyermekét és a helyszínen hagyta. A kutyák ott találtak rá az élő csecsemőre és széttépték. Az anyát a csendőrség letartóztatta.