Már megint Nézsa, és a templomos lovagok… Bár a köztudatban benne él, mindeddig hitelesen is elfogadható források mégsem számolnak be erről a kapcsolatról. Mint ugyanakkor kiderült, Nézsa első sajtótérténeti, és feltehetően modernkori történeti említése éppen a templomosokhoz kapcsolódik. Mégiscsak van alapja a meséknek, a szájhagyománynak? Most leglább útja nyílt, hogy a nézsai ótemplom, és a templomosok kapcsolatáról valóban értelmezhető forrásokkal gazdagodhassunk.
Próbálok gyors, könnyebb bevezetőt írni, hiszen észben tartom azt a szelíd kritikát, hogy mindent túlírok. Ugyanakkor fontos persze visszaidézni néhány utalás erejéig, hogyan is illeszkedik az aktuális poszt Nézsa, és a nézsai ótemplom történetének mozaikjába.
Pedig már lemondtunk a templomosokról…
Hogy az ótemplomnak (vagy legalábbis Nézsának) vajmi köze lehet a Templomos lovagokhoz, azt több különböző értékű forrás is pedzegeti. Közös ezekben, hogy túl sok konkrétummal nem operálnak. Említi egy német forrásra hivatkozva az általunk is sokszor idézett Bednár József kiadatlan monográfiája; él a népi, falusi emlékezetben; igen figyelemfelkeltő a tény, hogy Nézsa Szent Jakabnak, a zarándokok védőszentjének szentelt (új) templommal bír, ide kapcsolódóan fontos ereklyeegyüttessel is rendelkezik.
E három kérdéskör vonatkozásában az alábbi következtetésekre juthattunk:
- Bednár József monográfiája egy helyen említi csak a Keresztes-jelenlétet, forrása így önmagában sem volt meggyőző és nehezen is kutatható
- a helyi emlékezet olyan mesébe illő történeteket költött a Templomosokhoz, mint elásott kincsek, valamint egy terjedelmes alagútrendszer, ami az ótemplomot összekötötte talán a kastéllyal. Ezek a történetek azonban más településeken is élnek, ezért a szóhagyomány és a mesés népi képzelet régiójába helyezendőek
- Szent Jakab temploma már érdekesebb kérdés, hiszen Jakab a zarándokok szentjeként sok templomos templomnak is védőszentje. A spanyol El Camino zarándokúton is ezért találni annyi Szent Jakab templomot. Ráadásul, a templomosok szerettek a szentföldről származó ereklyéket hátrahagyni ispotályaikban, zarándokközpontjaikban, Nézsa pedig rendelkezik ilyennel, hiszen Mária kendőjének és József palástjának egy darabja mellett Krisztus keresztjének egy szilánkjával is kiegészülő ereklyeegyüttessel bír. Utóbb azonban valószínűbb, hogy a jelenlegi nézsai templomot a hívek Szent Jakab „mórnyűvő”, azaz harcos szent attribútuma miatt választották a török kor elnyomására válaszul. Az ereklyeegyüttes pedig lényegesen később, a helyi nemesi közbenjárásnak köszönhetően került a községünkbe.
Ilyen formán Nézsa és a keresztesek kapcsolata megrekedt. Mint viszont nemrégiben írtam, előfizettem az Arcanumra (reklámozom, mert kultúrát lehet), amely oldal a magyar sajtó legteljesebb, kutatható tára. Itt Nézsára keresve két említést már közöltem: az egyiket az 1863-as nagy nézsai tűzvészről, a másikat pedig a nézsai lakosok felajánlásáról a Magyar Tudományos Akadémia épületének felépítéséhez. Az első értelmezhető találat ugyanakkor az a beszámoló, amit most szeretnék közölni, és éppen a keresztesek és Nézsa vonatkozásában. Az alább szereplő cikkben ugyanis Nézsa is szerepel, mint a templomosok egyik birtoka. Ez a forrás már sokkal konkrétabb, mint a korábban említett, csekély alapon ingó utalások. Egyszersmind külön kiemelendő, hogy Nézsa sajtótörténeti említéseinek egyik első eseményeként éppen a templomosokkal közösen szerepel, mégpedig tudományos területen.
Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy az alábbi cikk egy akadémiai beszámoló kivonata, amely a Magyarország folyóirat, 1861. júniusi számában jelent meg, de máshol is közölték. (A Magyarország forrása: 1. évfolyam, 127-151. szám). Az eredeti dolgozat, amelyre a cikk hivatkozik, (Pesty Frigyes: A Templariusok Magyarországon) feltehetően a Magyar Tudományos Akadémia valamelyik tárában található. Érdemes volna tehát az eredeti forrást is felkutatni, erre én is lépéseket teszek, de bárki becsatlakozhat, ha akar. Ezen felül, ha tekinthetjük az említett dolgozatot a templomosok magyarországi jelenlétének ősforrásaként, úgy én nem néztem utána, milyen adatokat tett hozzá ehhez azóta a történetírás. Az is lehet, hogy már meghaladott munka. Zárásként, nem tudom, sértek e az utánközléssel bármilyen szerzői jogot. Kérem, aki ezirányban kritikával élne, inkább szóljon, és leveszem a cikket, de ne pereljen. A munka nyelvezete darabos, amiből érződik, hogy a nyelvi közlés kifésülésére bizony megérte megalakítani a Magyar Tudományos Akadémiát, amiben Nézsa is rész vállalt…
Magyarország, 1861 június: Pesty Frigyes levelező tag [..] A Templariusok Magyarországon [című] összeállítása e tárgyban [eddig egyedülálló]. Íróink közöl ugyanis eddig csak báró Mednyánszky Alajos foglalkozott tüzetesen e tárggyal, azonban kézirata, fájdalom, elveszett. Más történetíróinktól csak töredékeket bíartunk eddig a nevezett vitézi rendről. Pestynek ez okból szétszórt, sokszor kétes becsű adatokat kellett összeállítania, számos tekintélylyel szembeszállania, bírálnia, irtogatnia s építenie egyszersmind. Okmánytáraink, melyek történetíróink által még soká nem lesznek kibányászva, e részben is a legbecsesb adatokat nyújtották.
„S habár — úgymond szerzőnk — nem buzoga forrás oly irigylendő bőségben, mint annak számára, ki a János-vitéznek hazánkbani történetét akarja megírni: de oly vékonyan sem, hogy meg ne lehetne mutatni, „hogy a templariusok nemcsak Horvátországban, Szlavóniában és Dalmátiában léteztek, hanem a szorosabb értelemben vett Magyarországban is; s hogy mind ott, mind imitt templomaik, monostoraik, conventjeik, birtokaik voltak, hogy tisztviselőik az innenső és túlsó részen működtek, és hogy általában a lovagrend két századon által a külügyek jelentékeny mozgatója volt.“
Eddig még a templomos vitézek Magyarországon létezését is több történetíró kétségbe vonta, míg mások a különböző rendekhez tartozó keresztes urakat összetévesztették. Jósika, mond szerzőnk, még Izabella királynő idejében is templariusokat szerepeltet. Ideje volt e tárgyat földeríteni, melyre nézve még érdemes történetírók is gyakran ellenmondásba esnek. Magyarországban, [az] értekező szerint, már a XII. század első felében találjuk nyomát a templomosoknak. Nevezetes, hogy a legrégibb adat, mely a magyarországi templáriusokról fennmaradt, e lovagok azon vívmányáról szól, mely előttük legfőbb becsű volt, de mint a legrendkívülibb kiváltság egyszersmind a főpapság ellenséges indulatát a lovagrend leginkább élesztette. A templomosokat ti. III. Sándor pápa 1162-ben kivette a püspökök felügyelete alól s közvetlen a pápa felsősége alá helyezé; egyszersmind szabadságot nyertek a nevezett vitézek oly helyen is, mely egyházi átok alatt nyögött, legalább egyszer az évben isteni tiszteletet tartani. E kiváltságaik ismételve megerősittetett. Mellőzzük itt azon okiratok rendre elsorolását, melyek a templomosokról szólnak; csak egy-két pontot érintünk meg az értekezésből. Tudjuk, hogy az Aranybulla hét egyenlő példányban állíttatott ki, melyek közöl a harmadik „penes templom” tétetett le őrizetül. [Az] értekező érdekesen vitatja, hogy ezen letéti hely alatt a templariusok magyarországi főconventje (talán Esztergomban) értendő.
Esztergomon kívül [az] értekező még a következőhelyeken talált templárius conventek nyomaira: Vrana (Dalmácziában), Kerestény (Sopron megyében), Gór (Vasm.), Dubicza (Horvátorsz.), Csurgó (Somogym.) Templomaik, birtokaik más helyeken is nagy számmal voltak. Hány helyhez van kötve egy-egy monda hazánkban a vörös barátokról! Azonban kimutatja [az] értekező, hogy „vörös barát“ neve alatt nem mindenkor a templomosok értendők. Erdélyben is vannak mondák vörös barátokról, holott [az] értekező – több tekintélyes író ellenében – megmutatja, hogy ott templáriusok nem voltak, s az írók hibásan cserélik fel ezeket, hol a német vitézekkel, hol a János-vitézekkel. Legszámosabban voltak a templomos vitézek a magyar korona alatt Horvát-, és Dalmátországban, aztán a Vág vidékén és a Kárpátok alján legkevesebb számmal Magyarország belsejében. Erdélyben legfölebb a monda szól róluk, míg a történet mélyen hallgat. Mi egyes lakhelyeiket s birtokaikat illeti: leginkább a következő helyek tartották fenn e emlékeket : Stem vár, Modrus és Bezana (Horvátorsz.), Pöstény (Nyitram.), Ó-Buda, Thaucz (Aradm.), Szent-Lélek (Borsod), Árva vára (Árvam.), Eberhard (Pozsony), Apátfalva (Nógrád), Bártfa (Sárosm.), Rátót (Veszprém), Aracs (Torontál), Szent-Márton (Liptó), Szent-Mária (Liptó), Szent-Márton (Muraköz, Zalam.), Blattnicza (Turócz), Szent-Péter (Borsod), Nagy-Mánya (Bars), Nagyfalu (Árva), Zolna (Trencsinm.), Hosszuszó (Temes), Szkalka (Trencsin), Jókő (Nyitra), Zay-Ugrócz (Trencsin), Nagy-Szombat (Pozsony), Ócsa (Pestm.), Teplicska (Trencsin), Szucsán (Turócz), Nádasd (Pécs mellett), Detrekő-Várallja (Pozsonym.), Aranyos-Medgyes (Szatmárm.),Daruvár (Posega), Nézsa (Nógrád), Szent-Kereszt (Komárom), Bács, (Komárom), Vezend (Szatmár), Szendrő (Borsod), Kossa (Trencsin), Buják (Nógrád), Tót-Próna (Turócz), Széplak (Sopronm.) Selmeczbánya, Koros (Nyitra), Timár (Fejérm.) Felső-Monostor (Kecskemét mellett), Illava (Trencsin), Trencsin város, Dobracs (Nógrád), Késmárk (Szepes), Pozsony, Szent-György, Szerednye (Ungm.) Hamburg vagy Hamborek (Sáros), Hidas mellett (Baranya), Szent-Király (Nógrád), Szécsény, Körmöcz, Rév-Komárom, Sümeg, Nagy-Szokoly (Tolna), Csekut (Veszprém), Mező-Telegd (Bihar), Glogoncza (Horvátországban) sat.
Hogy oly gazdag lovagrend mint a templomosoké volt, nagy pompával és fénnyel élt; szép monostorokat, templomokat, várakat épített; s isteni tiszteletet is ritka pompával tartott: szükségtelen mondanunk. Főnökeik csaknem fejedelmi módon éltek. A hazai források mintegy 10 magyarországi főnök nevét tartották fenn. S megmutatja [az] értekező, hogy a magyar templariusok provincziája önálló volt, nem más idegen provinczia kiegészítő vagy alárendelt része.
Azon vádakat, melyeket a templomosok ellen felhoznak e rend ellenei, túlzottaknak mondja [az] értekező, habár a monda hazánkban is igazolni látszik. Viennebe, az 1311-ben tartott zsinatra, mely a templomosok fölött ítélendő volt, Magyarországból Tamás esztergomi érsek, Antal pécsi, András egri, László zágrábi, Benedek erdélyi püspökök és Vincze kalocsai érsek indultak. Egy évvel előbb adta ki a kalocsai érsek a zágrábi püspöknek a pápa bűnvizsgálati rendeletét a templomosok ellen; e vizsgálatot Péter püspöki helyettes és Jakab prépost hajtá végre; a templomosok vallomásai azonban Slavoniában nem maradtak fenn. 1312-ben monda ki a vienni zsinat a templomosok eltöröltetését. Tudjuk, mint irtatott ki a vitézi rend Francziaországban. Másutt nem szenvedtek oly üldözést. Csak Csehországban mészároltattak le, a kik lakásaikat elhagyni nem akarták. Magyarországban szelídebb kézzel hajtották végre a lovagrend eltörlését. Robert Károly, úgy látszik, a zágrábi püspök közbenjárásának engedett e részben. S e szelídebb eljárásnak tilajdoníthatni, hogy néhol még Mátyás király korában is tengődött e rend hazánkban.
Csengeri A.