Mondhatnánk, hogy az álmodozás némileg megbosszulja olykor magát, persze, valójában nem rossz értelemben. Több, azóta „elavultnak” is tekinthető posztban utaltam már arra, milyen magától értetődő módon kapcsolódott össze a nézsai Szent Jakab templom védőszentjének és a Nézsán őrzött ereklyéknek a ténye, hiszen Szent Jakab többek között, de mégiscsak leginkább a zarándokok védőszentje – a neki szentelt templomok többsége is zarándokútvonalak mentén található -, másrészt miért is másért lenne érdemes bárhová elzarándokolni, mint éppen Jézus keresztfájának szilánkjáért, Szűz Mária kendőjéért és József palástjáért, amilyen ereklyéket meg ugye a nézsai újtemplom őriz. Adta magát tehát a megállapítás, hogy Nézsa búcsújáró hely lehetett, pláne, hogy egyes források a nézsai ótemplom és a közelében feltételezett szerzetesház/ispotály kapcsán a keresztesek jelenlétét is megkockáztatták, innentől pedig az indokolt fantázia fölfestette egy lehetséges: a keresztes háborúk idején létező, a zarándokútvonalak mentén található nézsai állomást.
JUSZTIN PÉTER – SUSÁNSZKY MÁTYÁS
Most már, persze, ahogy haladunk a múlt feltárásában, tudjuk, hogy az ereklyeegyüttes az 1800-as években került Nézsára, feltehetően a jó helyi nemesi kapcsolatok jóvoltából az egyházzal. Az ereklyetiszteletet tehát nem lehet visszavezetni a középkori keresztesek idejére. Ugyanakkor arról, hogy akkor miért is Jakabnak szenteltették a nézsaiak a templomukat, egy azóta kiselejtezett, „sárral borított” egykori oltárkép mesélhetett volna… De, ne szaladjunk ennyire előre. Ismerkedjünk meg legelőször is Szent Jakabbal, az ősegyház egyik jóravaló oszlopával, aki egyszersmind, de már szent mivoltában, pallost ragadott a hit védelmében.
Ki is volt Szent Jakab?
A jámbor és utóvégre kevésbé jámbor szent kapcsán érdemes tudni, hogy Jakabból is kettő volt, legalábbis Jézus tanítványai között. Az egyházi hagyományban ezért is kapta az ,,idősebb” nevet, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt ,,fiatalabb” Jakabtól, az ,,Úr testvérétől”. Az idősebb Jakabhoz visszatérve, őt kifejezetten robbanékony természetűként jellemezte Szent Lukács, aki evangéliumában felidézte, egy alkalommal, amikor Jézus Jeruzsálem felé haladva nem kapott szállást a helyi szamariaiaktól, a későbbi Szent Jakab felháborodva mondta,
Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!
Jézus ezért nevezte el két tanítványát, Szent Jakabot és testvérét Boanergesznek, ami annyit jelent: a mennydörgés fiai.
A Szentek Élete című, különben az Interneten is hozzáférhető, Diós István jegyezte kötet szerint
Jakabban jó talajba hullottak az Úr e szavai. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s mint ilyen valóban „ivott az Úr kelyhéből”: mikor Heródes Agrippa király 41–42-ben az egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.
Mit keres Szent Jakab Spanyolországban?
Mindezek ismeretében is hangzik elsőre különösnek, hogy a középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye a spanyolországi Compostellában Szent Jakab sírja volt – ez a tény különben fontos adalék lesz ahhoz, miért is van Nézsán éppen Szent Jakab templom. A Szentek Élete szerint a Krisztus utáni XIII. századtól él az az egyházi hagyományban, hogy Jakab térítő útján a mai Spanyolország területéig eljutott. Ha ez nem is így történt, az mindenesetre rögzíthető, hogy a Krisztus utáni IX. századtól tartja magát az emlékezet, hogy Jakab földi maradványai Jeruzsálemből Spanyolországba kerültek.
A legenda szerint a később feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll
-írja a Szentek Élete.
A Matamoros
A spanyolok ugyanakkor Szent Jakabot nemcsak ,,Isten után Krisztus legjóságosabb és legerősebb pártfogójaként” tisztelték, de Matamoros-ként, azaz Mór-ölőként is. A mórok muzulmán hódítók voltak, akik ebben az időben a mai Spanyolország jelentős területei fölött uralkodtak. A Mór-ölő kifejezés alapjául az a legenda szolgál, hogy még Krisztus után 844-ben, a mórok ellen vívott clavijói csatában Jakab állítólag fehér lovon jelent meg, és győzelemre vezette a keresztény seregeket. Persze, gondolhatnánk, hogy az amúgy is heves természetűként jellemzett tanítvány azért haragudott csak meg a mórokra, mert a Spanyolországba került csontjai köré emelt templomot megrohamozták, de, ha utánaszámolunk, Szent Jakab a reconqustába már korábban beszállt, mintsem ez megtörtént volna. Mindenesetre emiatt fordulhat elő, hogy Jakabot gyakran nem hétköznapi, zarándokokat segítő gúnyájában ábrázolták, hanem páncélban, lovon ülve, csata közben.
Jakab földi maradványai csodálatos fölfedezőjének létezése is kétséges volt
Talán érdekes megjegyzés, ami inkább a mai korunknak szól, de fontos, hogy ezt is rögzítsük: egy 2024. augusztusában megjelent hír szerint azonosították annak a IX. századi püspöknek a maradványait, aki a korábban már taglalt történet szerint egy látomásban találta meg Jakab földi maradványait Spanyolországban. Merthogy mindeddig a megtaláló személye sem volt történelmileg igazolt. A szájhagyomány szerint ugyanis Theodomir, a galiciai Iria püspöke fedezte fel isteni megvilágosodás révén Szent Jakab apostol sírját Krisztus után 820 és 830 között, amely ugye, a hagyomány szerint Santiago de Compostelában, Galicia tartomány székhelyének székesegyházában található. A konkrét legenda szerint a felfedezés híre a szomszédos Asztúria uralkodójához, II. Alfonz királyhoz is eljutott, aki udvarával vonult Oviedóból Santiagóba. Így lett a Camino Primitivo nevű, Oviedo és Compostela közötti 320 kilométer hosszú útvonal a legrégebbi szakasza az El Caminónak.
Ellenben magának Theodomirnak a létezését is sokáig vitatták, mígnem Manuel Chamoso Lamas spanyol régész 1955-ben felfedezett egy Theodomir nevét viselő sírkövet a Santiago de Compostela-i székesegyház alatt. Az itt talált csontok kormeghatározása előbb arra utalt, hogy azok egy 50 és 70 év közötti nőtől származnak, az újabb szénizotópos és DNS-t vizsgáló kutatások szerint ugyanakkor
az illető 45 éves kora után halt meg, és a csontok tulajdonságai arra engednek következtetni, hogy gyenge felépítésű volt a teste, kevés fizikai munkát végzett életében, amely abban a korban a papság életmódjának felelt meg.
A kortárs kutató Pérez-Ramallo az El País című spanyol napilapnak úgy nyilatkozott az újabb tudományos bizonyítékok kapcsán, „98 százalékos” a valószínűsége annak, hogy a sírban Theodomir püspök nyugszik.
Szent Jakab kultusza közelebbről
Vegyük sorra végezetül Szent Jakab magyar és kifejezetten nézsai vonatkozásait. Szent Jakab zománcképét először is megtaláljuk a Szent Koronán is. Általában köpenyben, széles karimájú kagylós kalappal ábrázolják. Jusztin Péter levéltáros kutatónak, a nézsai szenttiszteletről szóló előadásából tudjuk, hogy emléknapja a katolikus és evangélikus egyházban július 25., az ortodox közösségekben április 30. A kopt egyház április 12-én, az etiópok pedig december 28-án ünneplik.
Az előadásából kiderül az is, hogy Szent Jakab apostol közép-európai kultusza a regensburgi Szent Jakab templomnak és kolostornak, valamint a bécsinek köszönhető, innen sugárzott ki Közép-Európába. Míg a polgárság számára a zarándokok, úton járók, hajózók védőszentje és ilyen minőségében a Hansa-városok szövetségének patrónusa is, népi kultuszában a lovagi, katonai mondakör szövődik köré. Mint Szent György, vagy Szent Márton, ő is katonaszentnek számít, ami Magyarországon a Szent László legendakörbe „olvadt bele”.
A katonaszentek sorában
Kifejezetten Nézsán Szent Jakab kultuszának emléke a régi, a nézsai újtemplomban található egykori oltárképből eredeztethető, ahol a források (az Egyházlátogatási jegyzőkönyvek) szerint lovasként ábrázolja a szentet, mint a spanyol festmények jó részén. Azaz, harcosként, a mórok/muszlimok legyőzőjeként jelenik meg. A 859-es clavijoi csata legendája a középkori Magyarországon is ismert lehetett, hiszen ábrázolták Jakabot a többi katonaszent, akár Szent László társaságában is, de akár beillik abba a hipotézisbe is, hogy a ma is álló nézsai templom a török kor végén épült (vagy épült újjá?), és kaphatta a Jakab titulust, vagy legalább is az oltárképnek lehet ez a kiindulási pontja:
Jakab, a katonaszent.
Itt fontos megjegyezni, hogy még a nézsai Ótemplom kutatását a kezdetektől segítő Tyekvicska Árpád levéltáros kutató is föltette: vajon megáll e az a forrásokból megfogalmazható feltételezés, hogy az ótemplom volt időben az első nézsai templom, vagy már a középkortól legalább két templom is volt Nézsán, az egyik ugye a temetőben, mai romos állapotában, míg egy másik a mai általam újtemplomnak nevezett templom helyén, amely ugyanígy alapjaiban őrizhette meg korábbi jelenvalóságát, miközben mindkét templom esetében igaz, hogy középkori múltjuk nincs megkutatva. (Az ismert források alapján ma arra következtetünk, hogy a szlovák területi névadás, amely különválaszt ófalut és újfalut, meghatároz egy elpusztult Nézsát egy elpusztult templommal, és egy odébb költöző új Nézsát egy másik, új templommal, a maival)
Mintha agyaggal lett volna leöntve a kép
Visszatérve Jusztin Péter vonatkozó előadására, azt tudjuk a forrásokból (1746-os Egyházlátogatási jegyzőkönyv), hogy már 1700-ban, a templom (az új) első ismert felújításakor ez a titulus, és annak oktávájába eső vasárnap a templom felszentelésének ünnepe (dedicatio ecclesiae).
A Szent Jakab katonaszentként való ábrázolása 1906-ig látható a templomban, akkor készül ugyanis a ma is látható „Zarándok” Jakab kép. Ennek elsődleges indoka, hogy a régebbi kép már rossz állapotú volt. Bednár József, aki 1860-as évek elején látta, azt írja róla, hogy olyan, mintha sáros agyaggal lett volna leöntve, így Jakab alig kivehető, a többi alakból pedig semmi sem látszik. Ráadásul a régi festményt a korabeli, XVIII. századi vizitátor sem tartotta kvalitásos darabnak…
Örökbúcsú
Jusztin Péter a nézsai Szent Jakab-kultusz kapcsán megállapítja, hogy a templom titulusát, azaz magyarul búcsúünnepét Jakab napján, vagy az annak oktávájába (nyolc napos időtartamába) eső vasárnap tartották, és tartják ma is. A hívek a búcsú napját a hagyomány szerint körmenettel ünnepelték.
1800-tól pápai brevé által perpetuus, azaz örök időkre búcsú nyerhető ezen a napon.
(A brevében engedélyezett másik két búcsúnapot december 8-ára, illetve Feketevasárnapra /Dominica Passionis/Nagyböjt V. vasárnapjára jelölte ki az egyházmegyei hatóság).
Szent Jakab és az ő gomolyfelhői
Jusztin Péter szenttiszteleti előadásának vonatkozó részében kitér a népi vonatkozásokra is. Mint kiemeli, tisztázandó, kapcsolódnak e helyi népszokások, vagy időjósló megfigyelések Szent Jakab napjához.
A Bálint Sándor által gyűjtött, általánosan elterjedt népi megfigyelés szerint Jakab napra le kell aratni a zabot, mert ami kinn marad, elvész. Az időjárásjósló hiedelem szerint a Jakab napi időjárásból a télre lehet következtetni. Ha sok gomolyfelhő gomolyog az égen, akkor sok és nagy hóra kell számítani a télen. A délelőtti időjárás mutatja a karácsony előtti időt, a délutánja a karácsony utáni időt: ha szépen süt a nap, hideg lesz, de ha eső esik, akkor meleg és nedves idő várható. Ha süt a nap és eső is esik, úgy jó idő valószínű.
A kutató megjegyzi, Szent Jakab tisztelete a névadásban nem köszön vissza, azaz Nézsán nem volt divatos a Jakab név.
Szent Jakab tiszteletéről egy másik szép összefoglaló a Nézsa City blog egy korábbi bejegyzésében is olvasható.
Vezetőkép: Museo Pedro de Osma, Lima