És akkor hogyan lesz Nézsán ásatás, és akarjuk -e; akarunk -e példát mutatni más falvaknak a múltfeltárásban?

A csoport belső dinamikájának ismeretében mondhatni komoly támogatói lájkszámot kapott az a korábbi bejegyzésem, amelyben, némileg bizonyos támadások kényszertől is hajtva igazoltam, hogy a nézsai templomrom kutatásának eddigi eredményei nem illegalitásban születtek, hanem az illetékes hatóságok és intézmények tudtával és beleegyezésével.

Csak, hogy értsük, egy olyan ártatlan tudományos vizsgálatról van különben szó, ahol egy földradarnak nevezett eszközt hivatásos kutatók, „államilag bejegyzett” szakértők húzgáltak a temetői pázsiton. Nemhogy nem volt illegális ez a tevékenység, de a környezeti ártalma is nullának tekinthető. Egy kapavágás nem történt, pusztán ártalmatlan Herz-ek rezegtették meg a talaj bizonyos szintjeit. Mint az nyilvánosan is elérhető, ebből a kutatásból ismerjük az ótemplom valós alaprajzát, és azt is, hogy a templom történelme folyamán hogyan változott, hogyan építettek hozzá az ősök például attól függően, milyen mélyen találhatóak egyes falrészletek a föld alatt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a pár évvel ezelőtt megkezdett feltáró munka meg is rekedt.

A következő lépés ugyanis, hogy a radarképek figyelembevételével ténylegesen is feltárjuk, ha nem is az egész templom területét, de annak bizonyos részeit. És itt kezdődnek a problémák. Illetve nem is a problémák, hanem folyamatában más tényezőket is be kellett vonni ebbe a történetbe, legalábbis én így gondoltam/gondolom ezt helyesnek. Elsőnek is, hiába űzöm annak vágyát, hogy érdemes lenne feltárni az Ótemplomot, ha senki más nem gondolja így Nézsán. Ezért tartottam fontosnak, hogy egy közösség épüljön ki a nézsai ótemplom kutatása köré. Ti, akik ezeket a sorokat olvassátok, már ennek a közösségnek a részei vagytok, de nem vagyunk kétszázan sem, miközben Nézsa sokkal népesebb.

Mint tapasztalhattátok, a nézsai ótemplom történetével való foglalkozás ráadásul számtalan új érdekes témát vetett fel, így már ereklyékkel, szenttisztelettel, okos és balga szüzekkel, történelmi térképekkel és számtalan egyéb témával foglalkoztunk, amelyek valahogy vagy Nézsához, vagy az ótemplomhoz kötődtek. Közben még kirándultunk is. De ismétlem, az való igaz, hogy az ótemplom fizikai megismeréséhez nem jutottunk közelebb.   

És itt térnék vissza arra, miért is hanyagolódott el az ásatás kérdése a szükséges közösségépítésen túl. Nos, leginkább azért, mert tartok azoktól a támadásoktól, amelyek még a teljesen ártatlan földradaros kutatásba is képesek voltak belekötni. Emiatt – bár hitem szerint az lenne a legfontosabb, hogy alapvető jószándék és bizalom övezze ezt a helytörténeti szándékot – egy jövőbeni ásatást úgy kellene megszervezni, hogy az bizonyíthatóan is átlátható legyen, ráadásul, ami még fontosabb, hogy legyenek, akik részt vesznek benne. Akik hisznek abban, hogy izgalmas és érdekes kihívás tevékenyen is részt venni az ótemplom feltárásában, és akiket nem bizonytalanít el, ha egy fogalmatlan facebook-troll konkrétan bűncselekménnyel vádolja meg, ha valaki végül jószádékból lapátot vagy ásót ragad. Ezért is gondoltam, hogy most leírom nektek, mire jutottam azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy ásatást megvalósítani:

  • Először is a pályázatról. Merthogy van ilyenre pályázat, tavaly írtam is erről, csak aztán jobban elolvastam magát a kiírást, és arra jutottam, nem kell mindent feltétlen az államra bízni, mert senki nem nyer automatikusan egy pályázaton, ezért erre felesleges is várni. Márcsak azért sem, mert a pályázati kiírás szerint a pályázónak 30 százaléknyi önrészre van szüksége. Nekünk erre jelen állás szerint nulla pénzünk van, amit gyűjtésből tudnánk csak összeszedni.
  • A másik, igazából relevánsabb kérdés, hogy tulajdonképpen mire is kell a pénz. Egy ilyen kutatás során tetemes forrást emésztenek föl például az olyan szükséges technikai vizsgálatok, mint például a talajradarozás, amelynek révén a régészek megállapítják, hol érdemes kutatni. Mivel ezt számunkra a Nemzeti Múzeum munkatársai már elvégezték, ezzel a költséggel máris nem kell számolnunk. Nem győzöm kihangsúlyozni, hogy áldozatos munkájuk nemcsak a helytörténeti kutatásoknak adtak erőteljes lökést, de bizony kellemetlen forráskiadástól is megkíméltek bennünket, szóval mindenképpen megérdemelnének még egy adag ízletes nézsai sztrapacskát, amiben eddig is fizettük őket.
  • A harmadik fontos, és szintén a feltárás szakmai színvonalához nélkülözhetetlen elem a feltárt helyek konzerválása, a kiásott esetleges kövek, csontok, tárgyi emlékek kategorizálása és gondozása, amelyet a területileg illetékes múzeum végez, és ahová a feltárás tárgyi emlékei végül bekerülnek majd megőrzésre. Illetve ide tartozik annak a hivatalos régészi jelenlétnek a költsége is, amely biztosítja, hogy egy szakértő régész az ásatás ideje alatt felügyelje a munkálatokat. Ennek van egy négyzetméterre lebontott, államilag meghatározott költsége, ugyanakkor ez nyilván az infláció miatt évről-évre változik, ezért sem ildomos első körben konkrét anyagi vonzatokat megnevezni, legalábbis egyelőre.
  • A negyedik, szintén legfontosabb dolog, hogy kell egy elszámoltatható, átlátható civil szervezet, alapítvány, amelyen keresztül az ásatás lebonyolítható, kezeli a pénzt, és amely alkalmasint pályázni is képes.

Mint láthattátok, igyekeztem felvázolni az esetleges ásatás körüli kérdéseket, amelyek megoldásra várnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Nézsa község számtalan olyan hozzáadott értékkel is rendelkezik, amely nem számszerűsíthető. Először is emberi erővel, hiszen az ásatáshoz olyan „lelkes amatőrökre” van szükség, akik egy-két napra hajlandóak szakmai irányítás mellett ásót, lapátot, tisztítókefét ragadni, és tényleges fizikai munkát befektetni. Ez amúgy életreszóló élmény, bármily nehéznek tűnik is. Emellett, ha ebből a feltárásból sikerül igazi örömünnepet varázsolni, bizony szükség lesz olyanokra, akik süteménnyel, bográcsétellel, ásványvízzel, kávéval, esetenként egy flakon kólával, házi bodzaszörppel vagy egy doboz sörrel bearanyozzák a munkálkodók mindennapjait. Azzal is számolni kell, hogy nemcsak Nézsáról, de akár máshonnak is érkeznek majd lelkes amatőr régészek, szomszéd falvak bevállalós önkéntesei, jó esetben egyetemi hallgatók, akiknek, cserébe a munkájukért, ellátást, szállást kell biztosítanunk.

Csak, hogy mindenki számára világos legyen, egyáltalán nem kötelező, hogy egy ilyen ásatás akár a jövő évben megvalósuljon. Csak egyszer valósulhasson meg. Ami biztos, hogy bármely ásatás megvalósulásához bizonyos lépcsőfokokat meg kell lépni, és bizonyos körülményekre fel kell készülni. Ezek a pontok pedig a következők:

  • 1. szükséges a „fenntartó”, azaz a Magyar Katolikus Egyház hozzájárulása, hiszen egy temetőben fog zajlani a feltárás;
  • 2. kell egy helyi hivatalos szervezet (nem az önkormányzat, mert nem kell szaporítani a munkájukat);
  • 3. meg kell határozni azt a feltáráshoz szükséges minimális összeget, amely állami hozzájárulás nélkül is biztosítja az ásatás szakmai szintű lebonyolítását, dokumentálását és a konzerválást;
  • 4. ezt az összeget össze kell gyűjteni;
  • 5. össze kell gyűjteni a közösséget, amely vagy fizikai erejét vagy egyéb hozzájárulását tudja adni az ásatás megavalósulásához.
  • 6. ki kell tűzni az ásatás optimális dátumát, amely megint egy olyan kérdés, amin el kell gondolkodni. Például ne legyen túl hideg, de ne is legyen túl meleg. Legyenek minél hosszabbak a nappalok, hiszen előfordulhat, hogy valaki még munkából hazajövet beszállna az ásatásba egy-két órára. De, jó lenne úgy is időzíteni, hogy akár a nézsai iskolások is meglátogathassák az eseményt.

Ezek a lépések egymásból következnek. Ehhez csak hozzá fog tudni adni, ha közben egy állami pályázatot is elnyerünk erre, de én nem erre alapoznék, mert abban bízom, hogy a kellő erő helyben is rendelkezésre áll, hogy mindez megvalósuljon. Igaz lehet, hogy máshol más falvak hasnonló szándékokkal kutatják a saját múltjukat, de mivel ezeket nem ismerjük, sajnos az ő példájukon nem tudunk okulni. Az is ugyanakkor igaz lehet, hogy ha mi a szándékainkról hírt adunk, majd mások tanulják el éppen tőlünk a múltfeltárás lehetőségeit. Én hiszek abban, hogy Nézsa község érdeklődő lakosai önerejükből is képesek egy ilyen múltfeltáró ásatás megvalósítására, mind emberi erő, mind az anyagi és hozzáadott értékek tekintetében. Továbbá nem zárkóznék el semmilyen állami forrás bevonásától, de az igazi bizonyosság az lenne, ha a magunk erejéből is képesek lennénk ennek a tervnek a megvalósítására.

Én most annyit tehetek, hogy megteszem az 1. lépést, lássuk, meddig jutunk. Bízva a helyi lelkesedésben.

4 gondolatokat “És akkor hogyan lesz Nézsán ásatás, és akarjuk -e; akarunk -e példát mutatni más falvaknak a múltfeltárásban?

  1. Kedves Matyi? Én újra csak ismételni tudom önmagam. Nagyon-nagyon köszönjük a befektetett energiádat. A Jó Isten segítsen továbbra is! Irány az egyes pont!
    A régészi munkadíjnak négyzetméterben van megadva az ára, az mindegy, hogy 1 méter mélyen ásnak, vagy 8 méter mélyen?

    1. Kedves Ancsi,

      nem vagyok régész, a Szolnoki Tomi a régész, meg a Tóth Krisztián a régész. Ők a helyileg illetékesek.

      A kérdésedre vonatkozóan csak a saját tapasztalataimat tudom mondani, amit a környékbeli más ásatásokon láttam. Az, hogy milyen mélyre megy egy ásatás egy adott négyzetméteren, az alapvetően úgy látom annak függvénye, hogy meddig érdemes leásni. Szóval inkább úgy kell nézni, hogy egy adott négyzetméteren addig megy lefelé az ásás, amíg az adott négyzetméterből az összes információt ki nem nyerik. Azaz, amíg már nem érdemes tovább lefelé ásni. Legénden, a kelta településen addig ástak, amíg az eredeti házhely alapja elő nem került. Az másfél méter volt a burtál agyagban, de kiásták az önkéntesek.
      Nézsán, az ótemplomban az lesz a kérdés, hol lesznek a kutatóárkok. Ha a fal mentén, akkor ki lehet ásni az árkot a fal legaljáig, de ki lehet ásni csak a templom járószintjéig is. Egy más esetben ki lehet ásni az egykori oltár helyét. Minden azon múlik, hol lesznek a kutatóárkok, és miért létesülnek éppen ott, ahol.

  2. Évekkel ezelőtt kértem a Polgármester Urat, hogy tegyen lépéseket ezügyben! Nagyon örülnék, ha megvalósulna! Fizikailag szívesen részt is vennék a munkálatokban!

    1. Kedves Mária,
      a lépések történnek, csak ez azért nem olyan könnyű, mint elsőre látszik.
      Igyekszünk mihamarabb odáig eljutni, hogy a fizikai munkálatok megkezdődjenek, ahol mindannyian együtt fogunk majd kínlódni lapáttal, ásóval a kezünkben, de mégis jó lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük