Ha a Vadalmási Csárda mesélni tudna…, avagy Keszeg felé, félúton

Eredetileg csak egy kis Facebook-posztban akartam megírni ezt, de aztán rájöttem, hogy a könnyebb átláthatóság kedvéért helyet szorítok ennek a témának is a komolyabb tartalmak között. Merthogy lényegében egy jó játékhoz jutottam, de játszatok vele Ti is.

Szóval az egész onnan indult, hogy a Tyekvicska Árpád által kezdeményezett Belegrád-bejárás előtt (Belegrád egy Nézsától északra fekvő területrész elnevezése, amely különös módon idézi éppúgy Belgrádot, Szerbia fővárosát, mint a szófejtést, ami akár fehér várat is jelenthet…) még segítségül hívtuk a technikát, hogy hová is akarunk menni pontosan. Ekkor ismerkedtem meg az arcanum.com felületével, amelyen több régi térkép is szerepel, többek között a magyar királyság első (1782–1785) és második (1819–1869) katonai felmérése. Ezekről a térképekről már láthattatok kivágásokat korábbi posztokban is, de a forrást eddig én sem ismertem.

Jobbra fönt találjátok a csúszkát az „Átláthatóság” fülön

A térképek különlegessége, hogy egy csúszka elmozdításával a korabeli térképeket a mai, már pontosabb műholdfelvételekre tudja vetíteni, így lehetett például meghatározni viszonylagos pontossággal, hogy egyrészt volt a Belegrád alatt egy tanya, és hogy ez a tanya pontosan hol is lehetett a mai műholdfelvételekhez viszonyítva. A tanyát különben ennek köszönhetően valószínűleg meg is találtuk.

A Belegrád áttűnéses felirata alatt van az említett tanya, fehéresen láthatjátok jobbra a Legénd felé vezető ma is használt utat

A lényeg (és itt most olyan képeket közlök, ahol a régi térkép és a műholdfelvételek közötti áttűnést akarom érzékeltetni), hogy Nézsa környékén egészen sok valamikori házhelyet, sőt egy csárdát is föl lehet fedezni, sőt viszonylag pontosan behatárolni. Külön érdekesség, hogy például a Cseres, vagy a cseresi elágazás után már Alsópetény felé létrejött és mára szintén nem létező házakról, tanyaegyüttesről például nincs nyom, hiszen azok még a katonai felméréskor nem léteztek. De voltak, amik léteztek. Például Szentjánoska felé egykor volt egy Új Major, amiről én legalábbis nem tudtam, sőt a környéken több épített alakzatot is rögzített a második katonai felmérés. (Igen, ezt még nem mondtam, innen származnak a kivágások.)

Szentjánoska felé volt egy Új Major

Ami még érdekesebb, hogy a Cserestől Keszeg felé haladva az említett katonai térkép külön jegyez egy csárdát, Vadalmási Csárda néven. Csak rövid mélázásként ez az útvonal, úgy tűnik, az 1800-as években is olyan forgalmat bonyolított, hogy kvázi a semmi közepén, de legyünk igazságosak, egy gyönyörű környezetben, de nem településhez kapcsolódóan képes volt eltartani egy csárdát. Éttermet és állatpihenőt, találkozási pontot, kinek ahogy tetszik.

Pirossal jelöltem a csárda helyét

Most, ahogy munkába indultam, az egykori térkép és a műholdfelvétel összevetése nyomán le is lassítottam az említett területen. A helyszín könnyen beazonosítható, de az is igaz, hogy a műholdképek nem mutatják az egykori csárda házhelyét felülről, azaz a mai szántáson bármilyen házhelynek tetsző elszíneződés nyomát a földön. Idővel valószínűleg szétszántották a talaj felső rétegét. De, ha ti is lassítanátok, vagy a buszból kifelé néznétek, akkor a Cserestől Keszeg felé haladva a második „völgy” alján és jobboldalt találnátok a csárda helyét.

Ahol a nyíl van, ott volt a csárda, aki arra jár, tudja is, hol van ez, aki meg nem, majd lassít; forrás: Google Maps

Ezt a posztot azért is írtam, mert ha bármi családi legenda élne még bármelyik nevezett környékről, akkor jó lenne, ha megosztanátok. Mert aztán elfelejtjük. Az idő elszántja az emlékezést éppúgy, mint a Vadalmási Csárdát, amelynek ugyan tudjuk a helyét, de a történetét már nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük