Eredetileg csak egy kis Facebook-posztban akartam megírni ezt, de aztán rájöttem, hogy a könnyebb átláthatóság kedvéért helyet szorítok ennek a témának is a komolyabb tartalmak között. Merthogy lényegében egy jó játékhoz jutottam. Játszatok vele Ti is.
Szóval az egész onnan indult, hogy a Tyekvicska Árpád által kezdeményezett Belegrád-bejárás előtt (Belegrád egy Nézsától északra fekvő területrész elnevezése, amely különös módon idézi éppúgy Belgrádot, Szerbia fővárosát, mint a szófejtést, ami akár fehér várat is jelenthet…) még segítségül hívtuk a technikát, hogy hová is akarunk menni pontosan. Ekkor ismerkedtem meg az arcanum.com térképes felületével, amelyen több régi térkép is szerepel. Többek között a magyar királyság első (1782–1785) és második (1819–1869) katonai felmérése. Ezekről a térképekről már láthattatok kivágásokat korábbi posztokban is, de a forrást eddig én sem ismertem.
Könnyen a mai térképekre igazíthatóak egykori helyszínek
A térképek különlegessége, hogy egy csúszka elmozdításával a korabeli térképeket a mai, már pontosabb műholdfelvételekre tudja vetíteni. Így lehetett például meghatározni viszonylagos pontossággal, hogy egyrészt volt a Belegrád alatt egy tanya, és hogy ez a tanya pontosan hol is lehetett a mai műholdfelvételekhez viszonyítva. A tanyát különben ennek köszönhetően valószínűleg meg is találtuk.
A lényeg (és itt most olyan képeket közlök, ahol a régi térkép és a műholdfelvételek közötti áttűnést akarom érzékeltetni), hogy Nézsa környékén egészen sok valamikori házhelyet. Sőt egy csárdát is föl lehet fedezni. Sőt, viszonylag pontosan behatárolni. Érdekesség, hogy például a Cseres, vagy a cseresi elágazás után már Alsópetény felé létrejött és mára szintén nem létező házakról, tanyaegyüttesről például nincs nyom. Azok a katonai felméréskor még nem léteztek. De voltak, amik igen. Például Szentjánoska felé egykor volt egy Új Major, amiről én legalábbis nem tudtam. A környéken ráadásul több épített alakzatot is rögzített a második katonai felmérés. (Igen, ezt még nem mondtam, innen származnak a kivágások.)
Ami még érdekesebb, hogy a Cserestől Keszeg felé haladva az említett katonai térkép külön jegyez egy csárdát, Vadalmási Csárda néven. Csak rövid mélázásként ez az útvonal, úgy tűnik, az 1800-as években is olyan forgalmat bonyolított, hogy kvázi a semmi közepén, de legyünk igazságosak, egy gyönyörű környezetben, de nem településhez kapcsolódóan képes volt eltartani egy csárdát. Éttermet és állatpihenőt, találkozási pontot, kinek ahogy tetszik.
Lassíts egyszer a csárda mellett…!
Most, ahogy munkába indultam, az egykori térkép és a műholdfelvétel összevetése nyomán le is lassítottam az említett területen. A helyszín könnyen beazonosítható, de az is igaz, hogy a műholdképek nem mutatják az egykori csárda házhelyét felülről, azaz a mai szántáson bármilyen házhelynek tetsző elszíneződés nyomát a földön. Idővel valószínűleg szétszántották a talaj felső rétegét. De, ha ti is lassítanátok, vagy a buszból kifelé néznétek, akkor a Cserestől Keszeg felé haladva a második „völgy” alján és jobboldalt találnátok a csárda helyét.
Ezt a posztot azért is írtam, mert ha bármi családi legenda élne még bármelyik nevezett környékről, akkor jó lenne, ha megosztanátok. Mert aztán elfelejtjük. Az idő elszántja az emlékezést éppúgy, mint a Vadalmási Csárdát, amelynek ugyan tudjuk a helyét, de a történetét már nem.