A nézsai ótemplomról az egyik legtöbb adattal Bednár József kézirata szolgál. Bednár Józsefet az 1860-as években bízták meg, hogy írja meg a váci egyházmegye történetét. A munka mindmáig kéziratban maradt, lelkes nézsaiaknak köszönhető, hogy egyáltalán kikutatták a Nézsára vonatkozó részt. Bednár egyik legérdekesebb utalása az ótemplomra a nézsai plébánia házi történetéből (Historia Domus) származik, ahol először szerepel írásban, hogy korábban két Nézsa volt egy időben: az ófalu a Stara Dedina dűlőn, és az új. Bednár ezután idézi Fejérpataki Lőrinc plébános szavait, aki a házi történetben beszámol arról, hogy még látta állva az ófalu templomának romjait, amely az új templomnál sokkal nagyobb volt, több hívet szolgálhatott ki, álltak a falai, a kórus tartóoszlopai, és a szentélyt a templomhajótól boltív, diadalív, amelyen az okos és balga szüzek példabeszédének freskója volt „elegáns munkával” fölfestve. Fejérpataki Lőrinc azt is megírta, hogy még az ő idejében egy hivatalnok a még álló falakat leromboltatta. Mint Bednár fogalmaz:
Ennyit [írt] a hajdani szentélyről a derék lelkész, ki vajha a látottakat rajzokban is sietett volna megörökíteni, a régiségekre kiváló gondot fordító mostani kor meg tudná ezekből is, mily jeles templom díszlett boldogabb időkben Nézsán, és mennyivel lettünk szegényebbek azóta, hogy ama elkapatott urasági tiszt oly aljas tettre vetemedett!
Adódik tehát a lehetőség, hogyha el szeretnénk képzelni, hogyan is nézhetett ki a nézsai ótemplom belső freskófestése, föl kell keresnünk olyan középkori templomokat, ahol ezek a freskók még épen megmaradtak. Bár a műveszettörténeti munkák előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a középkorban kedvelt ábrázolás volt az okos és balga szüzek példabeszédét is bemutató freskóegyüttes, a mai Magyarország területén pusztán egy ilyen akad, mégpedig Szegeden. A Felvidéken viszont annál több, és jellemzően két külön csoportban. Mohos és Pónik két temploma Nézsától észak felé található, míg Hizsnyó, Kiéte, Kövi és Pelsőc templomai egy tömbben, Észak-Keletre.
Hogy megértsük, miért is annyira fontos pont az okos és balga szüzek ábrázolása, idézzük fel először a Jézustól származó történetet Máté evangéliumából:
Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Jézus itt az üdvözülésről beszél, és arról, kik jutnak be a Mennyek Országába és kik nem, azaz az utolsó ítéletről. Arról, hogy hogyan is kerültek ezek a freskók a templomok falára, milyen rendszerben adták át a festmények formájában az üzenetet, arról Szakálos Éva művészettörténész mesélt már nekünk. Ő többek közt általánosságban elmondta, hogy a középkori ikonográfia nemcsak figyelmeztet, de tanít is. Az ábrázolások tematikája ugyanis egy Krisztus-várást, a megváltó eljövetelét fogalmazza meg, képekben elbeszélve. Hogy milyen történeteket megjelenítő képeken keresztül vezeti végig ezen a szakrális úton a híveket a freskók tematikus rendszere, azt úgynevezett programalkotók, szellemi műhelyek határozták meg. Az évek, évszázadok folyamán több különböző ábrázolásrendszer született, mindegyik arra törekedett, hogy minél átélhetőbben fogalmazza meg a megváltó eljövetelét, más-más Bibliából vett, vagy egyes szentek életét bemutató jeleneteken keresztül. Egy ilyen, a középkorban népszerű ábrázolásrendszer volt az is, amelyben az okos és a balga szűzek példabeszéde is helyett kapott. Ebben az ábrázolási rendszerben a történet azokkal az ószövetségi prófétákkal kezdődik, akik Jézus, a messiás eljövetelét megjövendölték, ők a templomi ábrázolásrend szerint a diadalív külső oldalán szerepeltek. A szentély felé befelé haladva következtek az okos és balga szüzek. Az ő példájuk volt a felhívás a hívők számára, hogy mennyire fontos várni és készülni a Messiás eljövetelére. A következő törtneti és ábrázolási állomáson már a szentély boltozatában jelennek meg az evangélisták, akik Krisztus életét megírták. Maga a megdicsőült Krisztus (Isten), aki a halála után már a Mennybe került és ott várja az üdvözült híveket az utolsó ítélet után, a szentély központi ábrázolásaként kapott helyet.
Mivel az ábrázolásmódot kvázi „csomagban árulták”, ha egy motívumtöredék előkerül (mint például a nézsai templom balga szűzes ábrázolására), abból következtetni lehet arra, hogy hogyan is nézhetett ki az eredeti freskóegyüttes. Tehát a nézsai ótemplomban nagy valószínűséggel az okos és balga szüzek ábrázolását éppúgy az ószövetségi próféták, az evangelisták és a megdicsőült Krisztus alakjai vehették körül, mint a felvidéken fennmaradt pártemplomok esetében.
Célunk egyrészt az templomok felkeresésével egyrészt az, hogy lélekben és képzeletben odaképzelhessük magunkat az egykori ótemplom falai közé, a másik pedig a dokumentáláson keresztül segíteni az összehasonlító munkát, amely még részletesebb adatokkal is szolgálhat a nézsai ótemplomról és annak festéséről.