Nagyon izgatott az a kérdés, van -e értelme egyáltalán nekiindulni a Felvidéknek pusztán abból kiindulva, hogy a nézsai romtemplomban egykor milyen freskók voltak állítólag. Szóval arra gondoltam, hogy megkérdezek egy szakértőt. Mivel azt sem tudtam, milyen szakértőt érdemes megkeresni, először erről kérdeztem meg egy másik szakértőt, Orosz Örsöt, aki Szakálos Éva múzeumpedagógust, művészettörténészt javasolta, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkatársát, éppen azon templomok faliképeinek szakértőjét, ahová menni akarunk.
Érdemes keresni a párhuzamokat
Az első kérdésem az volt, érdemes -e egyáltalán nekiindulni a Felvidéknek, azaz van -e értelme pártemplomokat meglátogatni megterhelő és távoli utazások keretében, hogy a nézsai ótemplomról többet megtudhassunk. Szakálos Éva szerencsére azt válaszolta, hogy igen, ráadásul szerinte nem is lehet más vonalon elindulni, mint éppen a párhuzamok keresésén, különösen az ilyen töredékes információk alapján, mint a nézsai templomrom esetén.
A Bednár-féle összefoglalóból ugye annyit tudunk, hogy volt olyan egyházfi, aki még a romok egy részét álló helyzetben, azaz nem a föld alatt látta. És általa tudjuk, hogy ezen düledező romok még őriztek néhány egykori freskót is, amivel a templom ki volt festve. Talán nem is véletlen, hogy az egykori szentélyt a templomhajótól (ahonnan a hívek figyelték a szentmisét) elválasztó „diadalív” bírta a legtovább az évszázadok viszontagságait, és ezen maradt néhány freskótöredék, ahonnan tudjuk, hogy a nézsai ótemplom diadalívére az okos és balga szüzek történetét festették a korabeli piktorok.
A szüzek története az evangéliumban
A Magyar Katolikus lexikon az alábbi módon emlékezik meg erről a történetről, amely Máté evangéliuma szerint Jézus példabeszéde volt az utolsó ítéletről. Mint a lexikon írja, Jézus példabeszéde szerint a zsidók lakodalmas rendje alapján a menyasszony tíz társnője meghívást kapott, hogy fáklyás táncával fogadja a vőlegényt s gyönyörködtesse a násznépet. A példabeszéd öt szűze okos volt, mert számított a vőlegény esetleges késésére, ezért a fáklyával együtt olajat is vitt magával. Az öt balgának ez nem jutott eszébe. A vőlegény valóban késett, s amikor az éjszakában elébe kellett menni a fogadására, csak az okos szüzek tudtak elindulni. Ők bevonulhattak a menyegzőre, a balgák viszont kívül maradtak.
A katolikus értelmezés szerint a példabeszéd értelme: okosan kell készülni az ítéletre érkező Krisztus fogadására.
Máté evangéliuma szerint azért ennél lényegesen komolyabban és szigorúbban fogalmazott Jézus. Mint az evangéliumban olvashatjuk, „azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”.
Ez egy elég radikális kijelentés az üdvözülés lehetőségéről és az abból való kirekesztődésről, amelyet bár a korban képileg jelenítettek meg a hívek előtt, afelől ne legyen kétségünk, hogy az akkori templombajáró hívek pontosan értették jelentőségét.
Annyit bizonnyal kijelenthetünk, hogy az egykori nézsai templombajáró híveket ez az ábrázolás egyszerre sokkolta, figyelmeztette, irányította a helyes életre minden vasárnap, hiszen maga Jézus példabeszéde utal arra, hogy a balga szüzek példáján okulva bizony kívül lehet rekedni az üdvözülésen, ha nem viselkedünk előrelátóan „okos szűzként”, azaz nem élünk megfelelő, transzcendentális szempontból is minőségi életet.
Az üdvözülésre érdemesek tábora
Nos, Szakálos Éva elmondása szerint éppen egy ilyen ábrázolás szerepel például az általunk is meglátogatni szándékozott Gömör-megyei Zsíp templomában, és itt térünk át a művészettörténet rögös ösvényeire. Zsípen a diadalív szentély felőli oldalán majdnem háromnegyed alakos ábrázolása szerepel a szüzeknek, míg például a kövi templom töredékesen megmaradt alakjai csak félalakos medalionokban vannak ábrázolva. A művészettörténész szerint ugyanakkor bár az tipikusnak tekinthető, hogy a diadalíven jelenik meg ezen pártemplomok esetében a szüzek ábrázolása, az ábrázolások formája már csak azért is eltérő lehet, mivel temploma válogatta, hogy mi fér ki és hogyan a rendelkezésre álló felületeken. Ami a lényeg, hogy hogyan vezeti rá a híveket a szentélyben képileg megfogalmazott ábrázolásmód az utolsó ítélet kérdéskörére, azaz arra a szituációra, amikor elválik az üdvözülésre érdemesek tábora a „balga szüzekétől”.
Nem csak figyelmeztet
Szakálos Éva szerint ugyanis az ikonográfia nemcsak figyelmeztet, de tanít is. Az ábrázolások tematikája ugyanis egy Krisztus-várást, a megváltó eljövetelét fogalmazza meg képekben elbeszélve. Az ábrázolás rendszerében a történet azokkal az ószövetségi prófétákkal kezdődik, akik Jézus, a messiás eljövetelét megjövendölték, ők a templomi ábrázolásrend szerint (vagy ahogy a helyszűke engedte), a diadalív külső oldalán szerepeltek. A szentély felé befelé haladva következtek az okos és balga szüzek. Az ő példájuk volt a felhívás a hívők számára, hogy mennyire fontos várni és készülni a Messiás eljövetelére. A következő törtneti és ábrázolási állomáson már a szentély boltozatában jelennek meg az evangélisták, akik Krisztus életét megírták, míg maga a megdicsőült Krisztus (Isten), aki a halála után már a Mennybe került és ott várja az üdvözült híveket az utolsó ítélet után, a szentély központi ábrázolásaként kapott helyet.
Ami a szempontunkból lényeges, hogy a szakértő szerint ezt az ábrázolásmódot kvázi „csomagban árulták”, azaz, ha egy motívumtöredék előkerül (mint például a nézsai templom balga szűzes ábrázolására), abból következtetni lehet arra, hogy hogyan is nézhetett ki az eredeti freskóegyüttes. Tehát a nézsai ótemplomban nagy valószínűséggel az okos és balga szüzek ábrázolását éppúgy az ószövetségi próféták, az evangelisták és a megdicsőült Krisztus alakjai vehették körül, mint a felvidéken fennmaradt pártemplomok esetében.
Egy templomfestés „programja”
A következő kérdésem Szakálos Évához a tervezett közös bejárós utunkkal kapcsolatban arra vonatkozott, mennyire lehet igaz, hogy a nézsai templomromból ismert ábrázolás, azaz a balga és okos szüzek freskói ábrázolása csak a Felvidékre, annak is a keleti felére jellemző. Ennek a feltételezésnek ugye egyetlen támpontját az adja, hogy megnézve az okos és balga szüzek ábrázolásait, az internetes találatok rendre felvidéki templomokat dobnak ki, amely alapján a korábbi fotót is megosztottam itt a csoportban. A művészettörténész szerint ebből a tényből valójában nehéz bármire is következtetni, hiszen a szakértők sem tudják, milyen ábrázolások voltak például a korabeli templomokban például Budán vagy Esztergomban, azokban a szellemi központokban, amelyeket a kisebb templomok másoltak, követtek. Sőt, azt sem lehet tudni, volt -e ilyen szellemi központ Kelet-Magyarországon, ezeket az információkat ugyanis a török dúlás megsemmisítette. Szakálos Éva itt saját kutatási területét, Gömör vármegyét hozta fel példának,
ahol éppúgy felmerül kérdésként, voltak e olyan nemesi központok, ahonnan egyes programalkotó festők elindulhattak.
Mint kifejtette, hogy pontosabban megértsük, ebben az időszakban (majd ez később kifejtésre kerül, de elöljáróban, nagyvonalakban a XIV. század) nagyon szűk volt az az értelmiségi réteg, amely egy templomfestési programot meg tudott alkotni. Templomfestési programon azt a freskókon keresztül bemutatott szimbólumrendszert kell érteni, amely hozzájárult a korabeli hívek hitbéli elmélyüléséhez, jelen esetben ilyen „program” volt az utolsó ítéletre való felkészülés, amelyet a nézsai templomrom és pártemplomai esetében a korábban felvázolt okos-balga szűzes ábrázolásrendszer próbált vizuálisan bemutatni. Hogy még jobban megértsük, azt látni kell, hogy egy épülő templom esetében nyilván fontos szempont volt az is, hogy milyen festést kap, hiszen nem öncélúan festegették össze szentek képeivel a falakat, ha már egyszer kifizették a festőt.
Felkészítés az utol ítéletre
A freskóknak célja volt, a híveknek üzent, és programok alatt elsősorban azt kell érteni, hogy mi az az üzenet, amelyet a freskóegyüttes közvetít. Ilyen program volt például a hívek utolsó ítéletre való felkészítése, de hogy ezt vizuálisan hogyan lehet megvalósítani, ahhoz kellettek a programalkotók. Ahhoz viszont szellemi központok kellettek, hogy egy ilyen tanító-motívumrendszert meg tudjanak fogalmazni, alkotni, amelyet aztán a hívek is értenek. Ezeket a programokat, amelyeket a szellemi központ megalkotott, másolták a kisebb templomok is, így lehetséges, hogy a nézsai templomrom okos/balga szüzes ábrázolása más felvidéki templomokban is megjelenik.
Nem tudni, hol volt a Felvidék alkotómestereinek központja
A művészettörténész szerint nem tudható, hol volt a programalkotó szellemi központ, nem tudni, honnan indult ki a „program”, a motívumrendszer, Gömör vármegyében ez éppúgy lehet Zsíp is, mint Kövi. Ami biztos, hogy volt egy ilyen program, egy ilyen üzenetegyüttes, amelyet aztán másolni kezdtek a kisebb templomok, persze szerényebb formában, amelybe akkor belefért az is, hogy az alkotómestereknek jelentősen eltértek a képességeik.
A minőség azon múlt, milyen képességű, habitusú, vagy gazdagságú helyi nemes vagy pap próbálta utánozni az eredeti programalkotót.
Szakálos Éva egy érzékletes példát is hoz erre, Gömör vármegyében ugyanis Martonházának és a tőle pár kilométerre lévő Gecelfalvának két külön saját temploma volt, a templomok festése viszont közel azonos, ugyanaz a mester készítette. A két falu már csak a közelség okán is megtehette volna, hogy csak egy templomot épít, és abba közösen járnak, a két település mégis úgy döntött, megengedhetik maguknak a saját templomot, mégha belső kifestésében mind a kettő nagyon hasonló, valójában azonos. Mint megjegyezte,
érdemes összevetni Zsípet, a tőle légvonalban több mint 40 kilométerre fekvő Hizsnyóval (már csak azért is, mert az okos/balga szűzes ábrázolás mindkettőben azonos), hogy mennyire hasonló az ábrázolásmód és a motívumrendszer.
Ugyanakkor hozzátette, kutatóként mégis nagyon nehéz megmondani, ki lehetett esetleg a közös festő, ugyanis a Kövi templom esetében is minimum „négy kezet lehet azonosítani”. Ez azt jelenti, hogy egy templom kifestését nem egy mester, hanem egy festő közösség vállalta, ahol a szerényebb képességű „szakmunkások” a ruházatot festették, míg a komolyabb szakértelmet, anatómiai ismereteket igénylő arcok vagy kezek megfestését a mesterek vállalták magukra.
Akkor ez úgy működött, hogy volt a mester, talán ő festette a szentélyt, de az is lehet, hogy ő csak az arcokat festette, és a segédje festette a testet, az arcokat, kezeket, lábakat. Nem tudjuk pontosan, hogy hogyan működtek ezek a műhelyek, mert leírások nincsenek
-fogalmazott a szakértő, kiemelve, hogy ezek vándorfestők, vándorfestő-közösségek voltak, amelyeket a XIV. század közepe el tudott tartani a korban jellemző templomépítési, templom-átépítési hullám. Mint megjegyezte, arról sincsenek információk, hogy ugyanezen mesterek dolgozhattak -e például nemesi kúriák kifestésén, mivel ezek közül semmi nem maradt fönt a korból. Míg egy templom egy szentséget képviselt, egy nemesi kúria folyton változtatta gazdáját, és aki beköltözött, az rögtön változtatott a festésen, bútorzaton is.
A motívumrendszer a XIV. századra jellemző
És itt jön egy fontos datálás, amely a nézsai templomrom freskóábrázolásának idejét is megmutathatja. Szakálos Éva szerint, mint már fentebb utaltunk is rá, az ábrázolásmód a XIV. századra jellemző, és az évszázad végén tetőzött, attól függően, hogy a helyi kegyúr éppen mikor volt „királyközeli” állapotban, vagy mikor lett kegyvesztett. Ez befolyásolta leginkább a kor templomépítését templomfestési gyakorlatát. Mint Gömör vármegye kapcsán kifejtette, a Bebek vagy a Csetneki család Nagy Lajos király mellett fontos pozíciókat töltöttek be. Pelsőcről pontosan lehet tudni, hogy Bebek György kegyúrságának idején Itáliából hozott festőt, amikor az olaszországi Padovában járt. Ez a festő egyébként jelentőségteljesebb helyekre ment tovább festeni, a környék templomait már nem ő festette ki.
Eklézsiát mérni a templommérethez
Végezetül maradt még egy kérdés, hogy mennyire érdemes egy ilyen út során a résztvevők segítségével felmérni a templomok méretét. Ez akkor lehet fontos, ha meg akarjuk tudni, az egykori nézsai ótemplom mekkora eklézsiát tudott kiszolgálni, azaz mekkora lehetett a korabeli Nézsa népessége, milyen jelentőségű volt maga a falu. A művészettörténész szerint ez különben lehet szempont, ugyanakkor látni kell, hogy eltérő jelentőségű és méretű települések kisebb-nagyobb templomokkal bírtak, ilyen irányú kutatásokat még nem végeztek.
(A képet a netről loptam, remélem nem lesz gondja vele senkinek.)