Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt birtokosa az előadáson elöljáróban arról beszélt:
Nézsa történetét az elmúlt évszázadokban alig kutatták, ezért csak azokra az ismeretekre támaszkodhat, amelyeket szülőfaluja, Legénd kutatása kapcsán felmerültek.
Mint kifejtette, a Nézsa-környéki, történetileg is értékelhető helynevekből nemcsak a település határa rajzolódik ki, de akad jópár olyan helynév is, amely régészeti szempontból is érdekes, bejárásra érdemes, és egykori királyi tulajdonra utal. Ilyenek a „Királyka”, a „Lóci rétek”, a „Belegrád”.
A Királyka osztott dűlő, amely Keszeg irányában is folytatódik. A „lóc” (lóci rétek) szolgáltató falvak lenyomata lehet. Györffy György Széchenyi-díjas történész egy elmélete szerint a „lóc” és „daróc” nevek az Ipoly mentén válnak el, ugyanakkor mindkettő „vadász”-t jelent, és szolgáltató népként jelenik meg történeti kutatásaiban.
Tyekvicska Árpád szerint mégis a legizgalmasabb név a „Belegrád”, amely önmagában bár nem adatolható, mégis ősi helységnévre utal. A „belgrád” – helységnév előfordulásokat Erdélytől Nézsáig vizsgálva megállapítható, hogy azok egy ívet adnak ki, mindegyiknél benne van a mássalhangzó torlódást lecsendesítő „e”-betűt (belgrád-belegrád), tehát a „belgrád”. Ebből adódóan feltételezhető egyfajta szabályszerű, területileg jellemző mintázat. A „g”-betű azt is jelenti, hogy a magyarok a XIII. század előtti formában veszik át a szlávoktól ezt az elnevezést, később ugyanis a szláv nyelvekben a „g”-t a „h” váltja fel (értsd: történelmileg belgrád – belhrad), így a névadás az Árpád-korra vezethető vissza. Tyekvicska Árpád szerint összességében a helységnévadások arra engednek következtetni, hogy a terület Nézsa központtal uralmi, hatalmi centrumnak tekinthető.