Nemcsak magának a templomromnak, de a kutatásának is története van. Az évtizedek, évszázadok során mindig voltak Nézsán is, akik tudni szerették volna, milyen épület romja is pihen a temető ölelésében.
Az idők folyamán számtalan regényes történet is szárnyra kapott a templomrom eredeti rendeltetésével kapcsolatban, titkos alagutakkal, ismeretlen szerzetesrendekkel. Napjainkban is voltak, akik bizonyosságot szerettek volna szerezni e legendákról, és kutatták történetét. Az ő révük nyomán jutott el hozzám a képen szereplő kifénymásolt kézirat. A belefirkálások, aláhúzások nyomán sok kézen át kerülhetett, mire hozzám került. Ez a néhány kifénymásolt oldal tehát éppúgy a templomrom történetéhez tartozik, mint maga a kutatás. Azoknak állít emléket, akik az elmúlt évek során is lázasan kutatták a nézsai ótemplom történetét. Befirkálásaik, aláhúzásaik lényegében e nemes szándék mementói, esendőségükben is tiszteletet érdemelnek.
A fénymásolt lapok elején szép, cirkalmas betűkkel fel is van írva a mintegy húsz oldalas, Nézsáról szóló helytörténeti összefoglaló szerzőjének neve, Bednár József. Kicsit modernebb kézírással pedig ott a megjegyzés: Ez ki? A történelem folyamán, lám nemcsak a templomrom története halványult el, de azoknak a neve is, akik történetét megírták. Bednár Józsefet az 1860-as években bízták meg, hogy írja meg a váci egyházmegye történetét. A munka kéziratban maradt, részint mert elfogyott a pénz, részint mert a munka „protestánsellenes” jellege miatt „kellemetlenné vált”. Az alábbi részleteket a templomromra vonatkozó „fejezetből” válogattuk.
„Korabinszky művében Nezsa vagy Nisza túlnyomóan katholikusoktól lakott, nagy és termékeny határral bíró nógrádvár-megyei község.
Ha áll az mit hivatott szerzőnél olvasunk: „Die heisigen Ruinen einer alten Kirche und eines alten Gebaudes selen Überbleibe der Tempelherrn sein” a templomosok hazánkbani létezése az Árpádok korára estvén mondanunk sem kell, hogy Nézsa felettébb régi telep. Azonban e vélemény még folyvást bebizonyításra vár, amit pedig a felu megalakulásáról, és koronkénti élményeiről írhatnánk, el van rejtve előlünk. XV. századbeli okmányok említenek ugyan nézsai családbelieket, 1440-ban előjő „Nicolaus filius Cheme de Neza”, 1429-ben pedig: „Franciscus filius Nicolai, filius Thomae de Nesa”, de kérdés, vonatkoznak e ezek helységünkre?
Egyik szorgalmatosb, a házi történelem szerkesztése körül tevékenyebb nézsai plébános alább terjedelmesen közlendő szavai szerint úgy látszik, mintha a mai Nézsa területén hajdan két fali létezett volna. Mert csakugyan két templom volt határában; az egyik a „Stara Dedina” nevű dűlőn vagy szálláson, mely Nézsának neveztetett, a másik pedig a mai Nézsán, melynek akkori neve Nizsna volt.
Legyenek ezek bármiképp, annyi tagadhatatlan, hogy a hazát végromlással fenyegető oszmán uralom, ezen rettenetes ellensége minden haladás és civilistatiónak ezen iszonyú ostora a memzetnek nem kevésbé, mint vallásnak és művelődésnek, itt is felütötte tanyáját. Kevély és buta török pasák, ha nem is lakták a helyt maradandóan, nem egyszer vezették rajta keresztül vad, rabláshoz szokott csordáikat, elhamvasztva ily alkalommal a falut, ellopva az értékesb holmikat, rabszíjra fűzve az el nem menekült ártatlan lakosokat. Midőn pedig végre valahára pusztulniok kellett, gondoskodtak arról, hogy az általuk szívtelenül ejtett sebek egyhamar be ne hegedjenek!
Nézsa templomáról szólandók, kell, hogy kiváló figyelemre méltassuk Fejérpataki Lőrinc plébános szavait, melyekre értekezésünk elején hivatkoztunk, és melyek a házi történelemből a legújabb Canoni látogatásba lettek beiktatva.
„Illud non praeterendum, – úgymond – binas hic exstitesse Ecclesias. Vetus Ecclesia deserviebat incolis in diverticulo de facto „Sztara dedina” nuncupato (ott volt ez, hol jelenleg a kálvária díszlik), inhabitantibus ac Nézsam apellato; Actualis vero coloniae locum Nizsnam vocitatam fuisse a viro in documentis antiquitatum expertissimo habeo. Neque a veritate hanc relationem alienam esse, duplicis Ecclesiae existentia evincit. Vetus illa multo amplior, incolis maiori numero accomodata consecrationemEpiscopalem obtinuit, quam adhuc temporibus meis (1765-1800 pásztorkodott helyben) serta in parietibus depicta ac pro chrismate destinata ostentabant, dein per quemdam impotentis animiofficialem dominalem una con parietibus demolitis abolita. Altera vero seu moderna ad finem possessionis verus orintem sita minoris quantitatis, minori populo deserviebat. Vetus illa e quadro lapide tam chorum columnis impositus, quam et frontispicium habebat in arcu vero intra navim et Sanctuarium (diadalív) posito parabolam 5. virginum (tehát csak az eszes szüzeket méltatta figyelemre a művész) eleganti labore depictam inspicienti exhibebat.”
Ennyit [írt] a hajdani szentélyről a derék lelkész, ki vajha a látottakat rajzokban is sietett volna megörökíteni, a régiségekre kiváló gondot fordító mostani kor meg tudná ezekből is, mily jeles templom díszlett boldogabb időkben Nézsán, és mennyivel lettünk szegényebbek azóta, hogy ama elkapatott urasági tiszt oly aljas tettre vetemedett!
A régi visitatiók alig emlékeznek régi dicsőségünk e már nem létező emlékéről. Az 1746. értekezvén előbb a most is meglévő egyházról, utána teszi: „paeter hanc Ecclesiam est alia Legénd versus diruta, et prout eam consideranti patet, satis ampla”. 1761. felvallásban pedig a falun kívüli temetőről mondatik, hogy létezik „ad rudera antique Ecclesiae”. „