Kutatási jelentés a nézsai temető területén végzettrégészeti geofizikai felmérésekről

Közreműködők

A geofizikai felmérésekre 2022. május 16-én és június 13-án és került sor. A mérések résztvevői Buránszki Nóra, Stibrányi Máté, Kecskés Bence, Serlegi Gábor, Somogyi Ferenc és Nagy László voltak. Az adatok feldolgozását és kiértékelését Klembala Zsombor geofizikus és Nagy László régész végezték.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket minden nézsai lakosnak, aki akár egy kedves szóval, akár valamilyen finom étellel vagy hűsítő itallal támogatott minket a terepi  munkálatok során – ilyen lelkesedést és támogatást, amit e település lakosaitól kaptunk, nagyon ritkán tapasztal meg egy kutató. Kiemelten köszönjük Susánszki Mátyásnak, hogy a geofizikai felmérés kezdeményezőjeként és motorjaként minket is bevont a templom kutatásába, illetve Styevó Gábornak, Nézsa polgármesterének önzetlen támogatását –az Ő lelkesedése példamutató lehet minden, a települése múltját megismerni akaró vezető számára. Hálásan köszönjük továbbá Tóth Krisztiánnak, a Dornyay Béla Múzeum régészének, hogy a területről készített ortofotóját és felszínmodelljét rendelkezésünkre bocsátotta.

Bevezetés

2022. május-június folyamán régészeti geofizikai felméréseket végeztünk a nézsai temető területén, két helyszínen. Célunk egyrészt a temető területén elhelyezkedő középkori templom felszín alatti maradványainak detektálása és pontos felmérése volt, hogy az eddig érdemben nem kutatott épületről minél több és pontosabb adatokat szerezzünk. Másrészt a templom helyétől északra, részben a mai is álló sírok között, részben beépítetlen területen egy ott feltételezett, de eddig semmilyen módon nem bizonyított létű épület helyén is kutatást végeztünk. A vizsgálatokhoz földradart alkalmaztunk, s a két területen összesen 3000 m2 felület felmérésére került sor.

A geofizikai kutatás helyszínei (az ortofotót Tóth Krisztián készítette)

A földradaros felmérés elvi háttere és alkalmazásának lehetőségei

A földradaros felmérés nagyfrekvenciás elektromágneses hullámok terjedésén, törésén és visszaverődésén alapuló módszer, mely a vizsgált anyagok elektromos tulajdonságainak, leginkább eltérő dielektromos állandójuk és vezetőképességük függvénye. A földradaros módszer nagy előnye egyéb módszerekkel szemben, hogy háromdimenziós leképezést tesz lehetővé. Míg előbbinél egy darab anomália térkép áll rendelkezésünkre, a földradar eredményeit a vizsgált területen mélység szerinti szeletekben tudjuk kiértékelni. Ennek megfelelően a módszer rendszerint időigényesebb és drágább.

A földradar mérés ún. aktív mérés, tehát mesterségesen keltett jelek visszaverődését vizsgáljuk. Ebből következik, hogy a jeleket kibocsátó antenna nagyban befolyásolja eredményeinket. Két fontos dolgot határozunk meg a megfelelő antenna kiválasztásával: a behatolási mélységet és a felbontást. Régészeti alkalmazásokban az antennák frekvenciatartománya 50 MHz-től körülbelül az 800 MHz-es tartományig terjed. Az általunk alkalmazott eszköz 400 és 800 MHz tartományokban működik, ezekről egyszerre biztosít számunkra adatokat.

A földradarral nyert eredményeket erősen befolyásolhatja a közeg víztelítettsége és anyaga, az antennák és a talaj csatolásának a minősége, illetve a felszín közeli fémes inhomogenitások jelenléte. Általánosságban kijelenthető, hogy a felszín közeli kis ellenállású zónák jelenléte nagyban korlátozhatja a jelek behatolási mélységét így csökkentve a leképezés kiterjedését.

Gyakorlati szempontból a nagy fajlagos víztelítettségű agyagok jelenléte jelenti a legnagyobb problémát a földradaros szelvényezés során.

A földradar módszer széles körben alkalmazható ipari és tudományos körülmények között eltemetett objektumok azonosítására. A régészeti célú felhasználása is több évtizedes múltra tekint vissza, kiválóan alkalmas épületmaradványok, falak, utak kimutatására, illetve levegővel kitöltött objektumok (pl.: pincék) detektálására szintén nagyon jól használható. Megfelelő körülmények között kimutathatóak régészeti korú árkok, gödrök vagy kutak, vagy sírok is. A keresendő objektum kimutathatósága a környező befogadó közeg és a keresett objektum elektromos tulajdonság-kontrasztjának függvénye. Ennek megfelelően egy kikövezett kút, egy eltérő anyaggal feltöltött árok, vagy egy kőkoporsó detektálása nagyobb valószínűségű.

A terepi adatgyűjtés módszere

A földradaros mérést ImpulseRadar CO4080 típusú földradarral végeztük, ez 400 MHz-es és 800 MHz-es antennák egyidejű alkalmazásával nyer adatokat. A vizsgálati szelvényeket megjelenítve háromdimenziós térképen (mélységszelvényeken) ábrázoltuk a felszín alatti térrész változásait. Az elvégzett földradaros felmérések alapján a jelenlegi talajszinttől a 800 MHz-es antennával hozzávetőleg 1.3 méteres behatolási mélységig, 400 MHz-s antennával a HF01 terület esetén 2.6, a HF02 terület esetén 2.2 méteres mélységig vizsgáltuk át a talajt. A mérés során párhuzamos, és ezekre merőleges szelvényeket húztunk, amelyek egymástól való távolsága a HF01 terület esetében északnyugat-délkeleti irányban 50 cm, északkelet – délnyugati irányban 1 m, a HF02 terület esetében északkelet-délnyugati irányban 50 cm, északnyugat-délkeleti irányban 1 m volt. A haladási iránnyal párhuzamos mintavételezési távolság 2.5 cm volt. A vizsgálati szelvényeket rácshálóba rendezve háromdimenziós térképen (mélységszelvényeken) lehet ábrázolni a felszín alatti térrész változásait. A felmért területek főbb sarokpontjait Leica VIVA GS08plus GNSS külső antennával rendelkező térinformatikai GPS- szel határoztuk meg.

A mérési adatok feldolgozása

A földradarral végzett felméréseknél nem lehet meghatározni minden helyszínre egyaránt alkalmazható, mindenütt ugyanolyan eredményt adó feldolgozási módszert; a kiértékelő munka  nagyban függ az azt végző szakember saját korábbi tapasztalataitól és rendelkezésre álló eszközeitől.

Általánosságban elmondható, hogy az általunk használt mérőműszerből kinyert nyers adatokon a következő jelfeldolgozó lépéseket minden esetben elvégezzük (így most is sor került rájuk):

  • amplitúdó szűrés,
  • alapvető frekvencia-szűrések,
  • talajsebesség meghatározással végzett ún. migráció,

Természetesen a feldolgozás részét képezi az egyes szelvényekből a háromdimenziós tömbbé való konvertálás, a tömb időszeletekre való bontása, ezek színezése, esetleges további szűrése és interpretálása is. A kész mérési kép végül a mérési helyszínen általánosan használt megfelelő térképi (jelen esetben HD72/EOV, EPSG: 23700) vetületben ábrázoltuk.

A mérési eredmények képeit a dokumentáció elválaszthatatlan részét képező térképmellékletben (Nezsa_2022_GF01_TM), a 2-31. ábrákon jelenítettük meg. Az egyes mélységszelvényeken jelentkező anomáliák körbehatárolásával létrejött értelmezést ugyanezen térképmelléklet 32. ábráján, a templom alaprajzának részletesebb (de semmiképp sem mérnöki pontosságú!), szemléltetésre alkalmasabb alaprajzát a 33. ábrán tüntettük fel.

A geofizikai felmérés eredményei

A temető központi részén, a középkori templom területén és annak közvetlen környezetében elvégzett felmérés. Ennek eredményeképp sikerült meghatározni a középkori templom alaprajzának fő jellemzőit, pontos elhelyezkedését, illetve a körítőfal vonalának legnagyobb részét is.

A templom döntő részének alaprajza egyértelműen meghatározható. Az épület északkelet[1]délnyugati tájolású, ilyen irányú hossza megközelítőleg 22 m. Hajójának belső hossza (a nyugati fal belső oldalától a diadalív nyugati széléig) közel 12.5 m, szélessége (a falak belső oldalai közötti távolság) körülbelül 7.5 m. A hajó belső részén, a nyugati fal mellett egy azzal teljesen párhuzamos, de valamivel rövidebb, ~6 m hosszú fal látható, attól nyugatra pedig négy pilléralapozás vehető ki. Ezek közül kettő látszólag közvetlenül csatlakozik ezen említett fal keleti oldalához, kettő pedig szinte pontosan a hajó középvonalában helyezkedik el. A négy pillér északkelet-délnyugati irányban ~3.5, északnyugat-délkeleti irányban ~4.5 m távolságban helyezkedik el egymástól. Méretük nagyjából azonos, megközelítőleg 90cm x 90 cm. Értelmezésük kapcsán úgy véljük, a négy pillér egy kiterjedt, nagy méretű kegyúri karzatot tarthatott, s feltehetően ennek volt része a nyugati pillérek közötti fal is.

A templom nyugati zárófalához belülről kapcsolódó, azzal párhuzamos fal, a hozzá keletről csatlakozó két, és attól még keletebbre külön állótovábbi két pillér alapozásával (800 MHz, 1.2-1.3 m)

A templom szentélyének hossza (a diadalív belső oldalától a szentélyzáródás belső oldaláig) ~6.5 m, belső szélessége 5.5 m. Középső részén 80-100 cm mélységben látható legjobban az oltár alapozásának ~1.3×1.3 m kiterjedésű helye. A szentély északi oldalához közvetlenül egy közel 3.8×4 m belméretű helyiség, minden bizonnyal az egykori sekrestye csatlakozik. A szentély körül esetleges külső támpillérek nyomai nem látszanak, illetve a sekrestyén belül nem vehető ki egyértelműen külön szentélyalapozás (igaz, a 800 MHz-es antenna 1.0-1.1 m-es mélységszelvényén a sekrestye délnyugati részén látszódik egy nagyobb anomália a fal belső oldalán, ez talán utalhat egy esetleges oltáralap maradványára, azonban lehet akár egyszerű omladék nyoma is).

A templom szentélye, oltára és sekrestyéje (pirossal kiemelve) a 800 MHz-es antenna 1.2-1.3 m-es mélységszelvényén

A templom területét – különösen a falak vonalában – cca. 50-60 cm vastag törmelékréteg takarja. Ez különösen jól látszódik a 800 MHz-es antennával készült képeken, ahol 10-40 cm mélységben már egyetlen összefüggő objektumként mutatkozik a templom helye. Megjegyezzük, hogy az épület nyugati részén az összefüggő anomáliában egy ponton egy cca. 3×3 m kiterjedésű, közel kör alakú folt mutatkozik, s e „folt” helye, alakja még 1.5-2 m mélyen is kivehető (e mélység már a 400 MHz-es képeken vizsgálható). Ennek értelmezése kapcsán nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy egy pontosan nem ismert korú bolygatás, beásás nyomával van dolgunk, tehát a templom e pontjára valamikor ráástak. A beásás léte miatt jelen pillanatban feltételezzük, hogy a körülötte cca. 60-150 cm mélység között mutatkozó anomáliák nem valós falak, hanem a beásás eredményeként mutatkozó jelenségek (tehát szétbontott, és a gödörben hagyott/bedobált kőhalmaz). Erre utalhat az a tény is, hogy a templom alapjai még 2 m mélyen is szinte mindenhol megvannak, kivéve e részen: itt tehát erős a gyanú, hogy templom falait szétszedték, kitermelték, ezért nincsenek meg.

A templom helye a 800 MHz-es antennával végzett felmérési kép 10-40 cm-es mélységszelvényében. Piros nyíllel jelölve a beásás helyét jelző folt
A templom északnyugati sarka 1.9-2.3 m mélységben (400 MHz). Jól érzékelhető, hogy a pirossal jelölt területen belül hiányoznak a templom falai, ami azok utólagos elbontására utal

A templom talán legérdekesebb, egyben legkomolyabb fejtörést jelentő része az északnyugati része. A nyugati zárófaltól északra és a sekrestyétől nyugatra ugyanis jól kivehető egy, a templom hajójából kiugró rész, nehezen magyarázható vonalú falakkal. Ezek értelmezése a rendelkezésre álló szűkös adatok alapján szigorúan hipotetikus lehet: amíg a területen nem történik ásatás, addig semmilyen elképzelésre – így az alább általunk leírtra sem – szabad egyértelmű megoldásként és biztos rekonstrukcióként tekinteni. Az bizonyos, hogy itt egy, a templom hajójának nyugati végéhez északról csatlakozó helyiségről van szó, mely egykoron feltehetően oldalkápolnaként funkcionálhatott. Úgy véljük ugyanakkor, hogy nem mindig volt ez a funkciója: a részletformák vizsgálata alapján nem tartjuk ugyanis kizártnak, hogy itt egy korai, félköríves záródású, egykoron kb. 6×5 m belméretű korai templom maradványát láthatjuk. Mit is értünk ezalatt pontosan?

E kérdéses helyiség északkeleti végét alaposan megvizsgálva úgy tűnik, hogy az nem egy oldalkápolnától megszokott egyenes falban záródik, hanem látszólag egy félkörív részletével. Ráadásul e fal belső oldalán kifejezetten vastag, 1.2-1.3 m mélységben cca. 3 m széles az itt érzékelhető anomália. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy itt a nagyobb templomot megelőző kis, félköríves apszisú korai templom szentélyének íves részletét látjuk, mely nyugat felé azért olyan vastag, mert itt e fal és omladéka csatlakozik e korai templom oltáralapjának omladékához/maradványaihoz. A feltételezett félköríves apszis északi végéhez csatlakozó egyenes, északkelet-délnyugati irányú fal eszerint az egykori templom északi fala, s ennek délnyugati végében a déli irányba meginduló kis falszakasz e templom nyugati falának részlete lehetett. Ez utóbbi fal keleti előterében egy különálló, kisebb pilléralap figyelhető meg, mely talán e korai templom kegyúri karzatának pilléralapjaként funkcionálhatott. Ez a lehetséges pilléralap egyébként szinte pontosan megegyező távolságban van a korai templom északi falától, mint tőle délre a hajóban levő északnyugati pillértől (ld. 5. ábra piros vonalak) – még azt sem tartjuk kizártnak, hogy ez és a tőle északkeletre levő pillér a korai templom falából épült/maradt meg.

Ha feltételezésünk helyes, akkor a nagyobb templomot úgy építették, hogy a korai Árpád-kori templom déli oldalát elbontották, és ide építették hozzá az újabb (a korábbival tökéletesen megegyező tájolású) épületet, az eredeti templom pedig minden bizonnyal oldalkápolnaként funkcionálhatott tovább. A fentebb ismertetett, a felszíntől megfigyelhető gödör pedig épp e korai templom és az új templom délnyugati csatlakozási pontját érintette, az ott levő falakat feltehetően elbontották, ezért azok nem vizsgálhatók.

A templom északnyugati sarka 1.1-1.2 m mélységben (800 MHz), rajta a feltételezett korai templommal (sárga színnel kiemelve) és annak szigorúan hipotetikus, elméleti kiegészítésével (sárga szaggatott vonallal)

A templomon belül még egy falazat érdemel szót: a feltételezett korai templom/oldalkápolna északkeleti végéből a sekrestye északnyugati sarkáig egy 4.6-4.7 m hosszú, kb. 80 cm széles, egyértelműen utólagosan beépített falmaradvány figyelhető meg, cca. 60-120 cm mélység között. A rendelkezésre álló adatok alapján a fal kora és pontos funkciója, azaz, hogy milyen helyiséget választottak le vele (talán egy ossariumot?) nem ismert.

A feltételezett korai templom/oldalkápolna közötti összekötő fal (800 MHz, 0.7-0.9 m)

A templom épülete mellett nem feledkezhetünk meg az azt körítő fal vizsgálatáról sem. A geofizikai felmérés eredményeként a falazat szinte teljes egésze előkerült, vonala az északnyugati részét leszámítva (ahol valószínűleg alaposabban el lett bontva) pontosan ismertté vált. Ez alapján egy körülbelül 40×45 m kiterjedésű, 80-120 cm széles, enyhén ovális alakú, helyenként külső oldalán támpillérekkel (?) megerősített falról van szó, mely a felszín alatt szinte közvetlenül jelentkezik, viszont érdekes módon 1.5 m mélységtől már látszólag nincs nyoma. A fal az északi oldal közepén kb. 8.5 m hosszan megszakad: ez bejáratnak túl széles, kapuépítménye pedig nem látszik, ezért nem eldönthető, hogy itt is elbontották, vagy esetleg eredetileg is meg volt szakítva (talán a HF02 területen még tárgyalandó épület felőli bejáratként?). Ha a körítőfal vonalát a területről készült felszínmodellre vetítjük, jól kivehető, hogy a fal épp a környezetéből jobban kiemelkedő területet öleli körbe, amit a modell szépen visszaad.

A körítőfal vonala a terület felszínmodelljére vetítve (a modellt készített: Tóth Krisztián)

Mindezeken felül csupán néhány anomália érdemel külön említést. A mérési képeken markánsan látszódik a jelenleg is használt út nyoma, de ennek természetesen régészeti relevanciája nincs. Továbbá a körítőfal délnyugati oldalán egy nagyobb betöltés nyoma vehető ki, mely feltehetően a körítőfal mellett árok betöltése lehet, de kora nem ismert.

A templom melletti út (rózsaszínnel) és a körítőfal melletti betöltés (világoskékkel) a 800 MHz-es mérés 0.1- 0.4 m-es mélységszelvényén

A HF02 terület eredményei

A HF02 területet a HF01-től északra, részben az ott fekvő temetkezések között, részben még temetőként nem használt felszínen mértük fel. A kutatás alapját az adta, hogy itt a helyiek és Tóth Krisztián régész beszámolói szerint egyes sírok ásásakor falak kerültek elő. Ezen, eddig meg nem erősített információ alapján végeztünk a területen földradaros felmérést, ami talán senki által nem várt, rendkívül érdekes eredményekkel zárult.

A területen ugyanis több, egymáshoz csak részben kapcsolódó, de minden bizonnyal valamilyen módon összetartozó épület vagy épületek falai kerültek elő. A legmarkánsabban egy fordított L-alakú, kelet-nyugati irányban 5.5, észak-déli irányban 7.3 m hosszú, kb. 1.1 m széles fal látszódik, mely egyes részleteiben a felszín alatt közvetlenül, másutt csak 60-70 cm mélységtől mutatkozik, de az alja még 2 m mélységben sem látszik egyértelműen (a radarhullámok csak eddig a mélységig hatoltak le, de a fal alja még itt sem határozható meg minden kétséget kizáróan). E falhoz északi és déli irányból is csatlakozik egy-egy észak-déli irányú, de jóval sekélyebb, s a mérési keresztszelvények alapján feltehetően eltérő anyagú fal, ami utólagos hozzáépítésre utalhat. Az L-alakú fal nyugati oldalán ugyanilyen sekélyebb falak figyelhetők meg (amikkel egy U-alakú épület rajzolódik ki), illetve tőle északkeletre is hasonlók látszanak. Mivel ezek közvetlen csatlakozása nem fogható meg, és az L-alakú falak északi lezárása sem látszik, ezért az épület(ek) alaprajza nem adható meg, az további kutatást igényel.

Az L-alakú, mélyre futó fal északi végében egy közel kör alakú, kb. 1.5 m széles anomália látszódik, mely szintén mélyebbre fut, mint a radarhullámok behatolási mélysége: formája és mélysége alapján ezért ebben az objektumban egy betemetett kutat sejtünk, mely feltehetően ezen épület vízellátását volt hivatott biztosítani.

Mivel az épület az újkori térképeken nincs rajta, nagy valószínűséggel középkori eredetű, de pontos kora nem adható meg. Munkahipotézis jelleggel vetjük csak fel, hogy talán egy középkori nemesi kúria maradványával, a templom és a település valamikori kegyurainak épületéről, épületeiről lehet talán szó. Ez magyarázná a templomhoz való közelségét, magaslati fekvését, igaz, helyenként akár 2 m-es falait kevésbé. (Hacsak nem számolhatunk a területen a feltételezettnél nagyobb arányú feltöltéssel, feltöltődéssel.) Ezeken felül a terület északi végében egy kisebb gödör található, de ez nagy eséllyel recens hulladékgödörnek tekinthető.

A HF02 területen észlelt anomáliák. Sárga színnel a markánsan jelentkező L-alakú fal, kék színnel pedig a részben közvetlenül hozzá csatlakozó, sekélyebb falszakaszok. Türkiz színnel a feltételezett kút, zölddel pedig a feltehetően recens gödör (400 MHz, 1.0-1.3 m)

Összefoglalás

A nézsai temetőben végzett geofizikai felmérések minden szempontból pozitív, s további kutatásokra érdemes eredményekkel zárultak. A vizsgálatok végére ismertté vált a templom és a körítőfalának alaprajzi elrendezése, mely kiváló alapot nyújthat bármilyen, itt végzendő jövőbeni régészeti kutatásnak. Számos részletkérdés vár még tisztázásra: különösen a hajó nyugati részén elhelyezkedő pillérek és a templom nyugati falával párhuzamos belső fal pontos viszonyait, de különösen az ettől északra elhelyezkedő oldalkápolna/esetlegesen korai kápolna helyzetét, illetve az itt detektált beásás okozta rombolás mértékét lenne érdemes tisztázni. Bár a templom fő méretei meghatározhatók, de a pontos metrikus adatok, a járószintek, az esetleges építési periódusok meghatározása, azok keltezése, kőfaragványok meghatározása és esetleges épületrekonstrukciós elképzelések kialakítása, a templomban és a körülötte fekvő (utóbbi minden bizonnyal több százas, de akár több ezres nagyságrendű) temetkezések legalább részleges feltárása és feldolgozása mind-mind a jövőbeni kutatások lehetséges irányaiként szolgálhatnak.

De ugyanilyen, sőt, talán még fontosabb lenne megvizsgálni a templomtól északra talált falmaradványokat: ezek kora és rendeltetése kapcsán ugyanis még kevesebb információval  rendelkezünk. Ha valóban egy nemesi kúria, udvarház maradványával van dolgunk, akkor az hazánk egy kiemelkedően érdekes épületegyüttese lehet, különösen a mellette levő, feltételezett kúttal kiegészülve. Ez persze csupán feltételezés, de bármilyen épületről is legyen szó, mindenképpen rendkívül izgalmas feladat lesz annak megállapítása, hogy milyen korú és funkciójú, s milyen viszonyban áll a mellette fekvő templommal.

A vizsgálat során alkalmazott szakmai irányelvek irodalma:

  • EAC Guidelines for the Use of Geophysics in Archaeology 2016. Schmidt A., Linford, P., Linford, N., David, A., Gaffney, C., Sarris, A. https://www.europae-archaeologiae-consilium.org/eac-guidlines
  • Conyers, L.B., 2006. Ground penetrating radar techniques to discover and map historic graves. Historical Archaeology 40, 64–73.
  • Goodman, D., Piro, S.: GPR Remote Sensing in Archaeology. Springer 2013.
  • Schmidt, A., 2008: Geophysical Data in Archaeology: A Guide to Good Practice. Oxbow Books, Oxford.

Kapcsolat a felmérést végzőkhöz: Dr. Stibrányi Máté; stibranyi.mate@munifex.hu

A címlapon szereplő légifotó a Magyar Várarchívum Alapítvány tulajdona, a kép elérhetősége: https://varak.hu/latnivalo/index/313-Nezsa-temeto/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük