Ki gondolná, hogy 1961-ben még nem volt villany Nézsán. Szerencsére szeszfőzde igen…

Az elektromos áram, és annak minden áldása mára annyira természetes, hogy meghökkentő lehet a tény: 1961-ben – legalábbis a Szövetkezet című lap beszámolója szerint – Nézsán még nem volt világítás az otthonokban. Bár 1969-ben az Omega együttes azóta is méltán népszerű ódát írt az ódon, zongorán álló petróleumlápáról, Nézsa lakói számár korántsem lehetett annyira távoli életérzés, „milyen szép a lángja”.

Az ominózus cikk – amelyet az Aracum-ból bányásztam elő – ugyanakkor arra is rámutat: lehet, hogy Budapest és a nagyvárosok már régi ismerőként kezelték a villanyáramot, Nézsa ellenben szeszfőzdével büszkélkedhetett. Ráadásul a cikk születésének idejében éppen bővítették. Ez így 1:1 – gondolhatnánk – feltételezve: városban és vidéken eltérőek az innováció sarokkövei.

Térdig gyümölcsben…

Természetesen azt a sztereotip feltételezést azonnal el kell hessegetnünk, hogy Nézsa, mint tipikus ”vidéki falu”, többet adott volna a pálinka élvezetére, mint a modern kor vívmányaira. A beszámoló szerint ugyanis abban az időben Nézsán térdig lehetett gázolni a gyümölcsben. Nem csak a szilvában, hanem a körtében, barackban is. Talán, bár a globális klímaváltozás folyamatát nem figyelmenkívül hagyva, de érdemes lenne felújítani községünk erősségét, és nem csak a pálinkafőzés, sokkal inkább a bőséges és minőségi gyümölcstermesztés lehetősége okán.

Ám, a cikkre visszatérve azért jegyezzünk meg annyit is, a nagy szocializmusban csak olyasféle kritikák fértek el, mint amelyeket az írás megfogalmaz. Jelesül, hogy Nézsa egyrészt megérdemelné már az áram bevezetését, ráadásul, ha már bővítik a szeszfőzde kapacitását, legalább működjön.

Hol van már a szeszfőzde…?

A szeszfőzdének jelenleg az épülete sem áll már, holott gyermekkoromból még igen élesen emlékszem arra az eltéveszthetetlen cefreszagra, amely időszakonként körbelengte. Sőt, ezt a cefreszagot magától értetődően kötöttem össze a szeszfőzde teljesítményével az alsópetényi, kastély melletti kanyarban, és más falukban is. Mondhatnám, hogy a szeszfőzdék eltűnésével egy korszak lezárult, de úgy Nézsa, mint a környék más vidékei ugyanúgy alkalmasak maradtak a gyümölcstermesztésre. Egyedül Kosdról tudom jelenleg, hogy ott megújult a minőségi pálinkafőzés, Lunczer néven. Nem vagyok nagy pálinkafogyasztó, de például Tyekvicska Árpádot is onnan örvendeztettem meg valami főzettel az előadásáért cserébe. Márcsak Kosd is bizonyítja, hogy mindenféle porli zugfőzdések helyett a mai világban egy értő pálinkafőző a piacból is képes megélni, ha igazán tehetséges.

Következzen akkor a cikk. Előrebocsátom, hogy örömmel látom, ha népszerű minden sajtókutatás, de ez valójában akkor hasznos, ha hozzáteszitek a saját tudást. Például, hogy mikor vezették be Nézsán a villanyt? Milyen történeteink vannak a régi gyümölcsfajtáinkról, a pálinkafőzésről? Milyenek voltak a petróleumlámás esték a családi körben? A sajtóemlékezet csak mankó, hogy megcsiklandozza az személyes múltunkat. Az igazán fontos történetek még mindig bennünk szunnyadnak…

„Ha már van, miért nincs, és ha nincs, nincs, miért van?

Nézsán nincs villany világitás… A lakosság petróleumlámpát gyújt, ha látni akar esténként. — A lámpa télen igen korán elalszik, mert kár a szemet a gyér világnál koptatni. A lefekvéssel siettetni lehet a fényes napfeljöttét. Az ágybadőlés és a reggel között persze, töméntelen idő van. A szem nem csukódik lehirtelen, így vízszintesen kinyújtózva, mindig lehet valamin, kicsit gondolkodni.

Ilyen például a szeszfőzde is… A régi már igen elavult volt, új berendezés került bele. Széntüzelés, gőzfűtés, új kemence és új főzőüst, új szeszgyűjtő, új párlatfogó. Belekerült 70 000 forintba… A régi üst 180 literes volt, az új most 250 literes űrtartalmú és ez a 70 literes különbözet most „befagyaszt” 70 000 forintot, mert a szeszfőzdeáll! Egy esztendő óta nem működik. Szabálytalan az űrmérete s így a szeszfőzde van is, nincs is.

Az 1400 lakosú Nézsán sok a gyümölcs. Ami lehull, azon tapos az ember, mert Vácra kell vinni kifőzetni, mázsánként 25—30 forintokért. Ez nem éri meg mindenkinek, hiszen az idő külön is pénz. A hullott gyümölcs is érték, de itt kocsiszámra került ki az ősszel is a szemétre. Pedig a legjobb exportképes szilvórium, barack és körte főzet csepeghetne e helyen.

Nem akarunk itt e sorokkal szállást csinálni az alkoholnak, de el kellene dönteni már, hogy ha minden utánajárás ellenére, mégse lehet szeszfőzdéje Nézsának, akkor kinek lehet? S minek lehetne ezt a korszerűen berendezett szeszfőzdét mégis felhasználni? Sőt, tegyük fel a kérdést nyíltan és egyenesen: Ha nincs, akkor miért van?! Mert 70 000 forint elvégre mégiscsak pénz! Különösen olyan szerény kis helyen, ahol még a villanykapcsoló gombja helyett, ma is csak a petróleumlámpa lángját csavarják fel esténként… Gondoljanak erre illetékesek.”