Természetesen fontos minden egyes utalás Nézsa ótemplomának kutatásával kapcsolatban, így említjük meg forrásként a Műemlékvédelem 1991-es számában közreadott tanulmány vonatkozó részeit. Ma persze, köszönhetően talajradarozásos felmérésnek is, egyértelműen tudjuk, hogy a nézsai temető dombján található rom nem vár, hanem templom volt. Ráadásul, az említett tanulmány (Nováki Gyula – Sándorfi György: Nógrád megye középkori várai I.) alaposságát (és az általuk jegyzett időszakban a helyszínt meglátogató régészek felkészültségét) némileg árnyalja, hogy a különben rendelkezésre álló írásbeli források és térképek vár jelenlétét soha nem említik, sokkal inkább egy templom és a hozzá kapcsolódó templomos, vagy pálos rendház romjának meglétét. A másik épület rendeltetése természetesen máig tisztázatlan, ugyanakkor az említett kutatói összefoglalások nem is tudtak annak létéről.
Mindenesetre következzen az említett tanulmány Nézsát említő szemléje:
Nováki Gyula – Sándorfi György: Nógrád megye középkori várai I. – NÓGRÁD MEGYE KÖZÉPKORI VÁRAI I.
A várkutatás jelenlegi állása Nógrád megyében
1987 óta foglalkozunk Nógrád megye váraival, elsősorban topográfiai szempontból. Munkánkat a megye Magyarország jelenlegi határain belül megmaradt részére korlátozzuk. A topográfiai munkák elvét követve, a megye jelenlegi határait vesszük figyelembe, ami nem mindig egyezik meg a régi, történeti megyehatárokkal. Ezért néhol egykori Hont, illetve Heves megyéhez tartozó részek is beleesnek a kutatási területünkbe. Fő célkitűzésünk az irodalomban vagy kéziratokban többé-kevésbé említett, vagy néha bővebben tárgyalt, de a helyszínen közelebbről meg nem vizsgált őskori és középkori várak felkutatása és felmérése, hogy ezáltal megismerjük, az egykorú oklevelekben, illetve történeti és népszerű irodalomban szereplő objektumok mit is jelentenek a valóságban.
[…]
A két világháború közötti évtizedek a mi szempontunkból nem tudnak eredményeket felmutatni. Az 1950-es évektől kezdve azonban felgyorsult a Nógrád megyei várak kutatása. Patay Pál felismerve a terepbejárások fontosságát, helyszíni megfigyeléseiből és néhány próbaásatásából kiindulva először csak röviden utal az addig ismertté vált őskori földvárakra, de már közelebbi és ma is helytálló kormeghatározásokkal. A kis sáncvárakat azonban már nem az őskorba, hanem a középkorba helyezi. A bujáki vár részletes monográfiájával kapcsolatban már a megye többi várának történeti szerepével is foglalkozik, majd Gajzágó Aladárral közösen írt (sajnos kéziratban maradt) munkájában összefoglalja a terület 29 középkori várát. Ezek között immár nem csak az oklevelekből jól ismert nagyobb várak szerepelnek, de a mindeddig bizonytalan korúnak tartott, kis középkori sáncvárak is elfoglalják az őket megillető helyüket. 1964-ben Horváth István járt be 19 várat, több helyen vázlatos felmérést is végzett, melyek között három addig még sehol sem szerepelt (Nézsa-temető, Tereske-Kurucdomb, Cserháthaláp-Rézföld), jegyzeteinek feldolgozása azonban elmaradt. Ilyen előzmények után járta be a középkori várakat Gádor Judit 1966-ban. Valamennyi addig ismertté vált helyet vázlatosan felmérte, részletesen leírta és koruk meghatározására, elsősorban a felszíni leletek alapján, kísérletet tett. Sajnos, a kézirat sajtó alá rendezése itt is elmaradt.
[…]
Nógrád megye várainak kutatása tehát nem csak nagy múltra tekinthet vissza, de alapos, előremutató, szinte valamennyi szempontot figyelembe vevő tanulmányokban is gazdag. Mégis, a tanulmányok és a bennük tárgyalt várak között legtöbb helyen nincs meg a közvetlen kapcsolat: az olvasó előtt többnyire csak mint elvont fogalom jelenik meg a vár, de nem tud konkrét képet alkotni magának az egyes objektumokról. Ezt a hiányt látva kezdtük el Nógrád megye várainak felkutatását és felmérését. Ennek során néhány eddig ismeretlen, sehol nem említett új várat is találtunk, több esetben pedig az itt-ott várként említett vagy gyanított helyekről kiderült, hogy a meghatározás téves volt. A közismert, főleg nagyobb várakról már korábban készültek felmérések (pl. Salgóvár, Nógrád, Hollókő, Szécsény, Hont), ezekkel természetesen nem foglalkoztunk. 1987-ben négy várat a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988-90 között pedig a többi 31 várat a budapesti Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet anyagi támogatásával mértünk fel. Ezek a következők:
- Őskor: Buják-Tarisznyapart, Kozárd- Pogányvár, Mátraszőlős-Kerekbikk, Szanda-Szandahegy őskori sánca, Szécsény-Kerekdomb (középkori vár is lehetett).
- Középkor: Alsópetény-Földvár, Bátonyterenye-Ágasvár (őskori sánc is), Benczúrfalva-Dubinka, Borsosberény-Várdomb, Diósjenő-Csehvár, Diósjenő-Kámor, Dorogháza-Kastélytető, Karancsalja-Kápolnahegy, Legénd-Békavár, Lucfalva-Pogányvár, Mátraalmás-Galgavár, Mátramindszent-Iványpuszta-Óvár, Mátraszőlős-Kisvár, Nagylóc—Várdomb, Nézsa-temető, Nógrádmarcal—Kerekdomb, Nógrádmegyer-Dobóvár, Nógrádsáp-Tatárka, Nógrádszakál-Kastélydomb, Salgótarján-Baglyaskő vára, Szanda-Várhegy, Szanda-Péterhegy, Szécsénke-Gyalogvár, Szécsény-Strázsapart, Szuha-Várbérc, Szügy-Leányhegy, Tereske-Kurucdomb, Tolmács-Kálváriadomb, Vanyarc-Haraszti, Zagyvaróna-Zagyvafő és Kiskőasztal.