Régi adósságom a temetődomb alatt húzódó uradalmi pince bemutatása, holott már kétszer is jártunk ott. Illetve második alkalommal én akartam mégegyszer elmenni, valahogy annyira nem állt össze a fejemben a pince iránya. Talán még bennem is annak a helyi legendának a vágya munkált, hogy ez a pince egy titkos pincerendszer része, amely egykor összekötött várat, kastélyt, templomot…
Merthogy ez a legenda máig él a szájhagyományban. A szájhagyomány mentségére legyen mondva, több környékbeli település osztozik rajta, és bár mindenhol szeretnék, ha titkos, elfeledett kincseket rejtő pince-rendszer húzódna az adott település alatt, egyben biztosak lehetünk: minden legendának van alapja.
Köszönet az eladóknak…
Némiképp segítség is volt, hogy a pince jelenleg eladó, hiszen ennek köszönhetően kéredzkedhettünk be bolthajtásai alá. Azzal az ígérettel, hogy egy pincéről szóló poszttal megtámogatjuk az eladás sikerességét. Ebben maradtam adós, hiszen már 2024. áprilisának végén jártunk ott Szolnoki Tamás régész, és Tyekvicska Árpád levéltáros kutató, nekünk is sokat segítő helytörténész (meg anyukám és az elengedhetetlen ebjelenlét) társaságában. Bocsánat, hogy titulusokkal nem dobálózom a régi ismeretség okán. A zöldellő fotók tehát még onnantól származnak, a borúsabbak pedig idén novemberiek.
Alkalmas pince, műemléki környezetben
Talán kezdjük is onnan a pince bemutatását, amit Szolnoki Tamás írt összefoglalóul a bejárást követően. Pláne, hogy több tisztázandó kérdést is fölvetett, amely még kikutatásra vár. Mint elöljáróban kiemelte, a pince műemléki környezetben helyezkedik el, köszönhetően a temetőnek és a romtemplomnak. Ez mindenféleképpen emeli a pince nívóját, az értékét. Majd arról írt,
a helyszíni szemle során egy olyan pincét tekintettünk meg, mely egy építési periódusban épült. Igen nagy méretű (adatait pontosan nem tudom), és uradalmi pinceként, elsősorban a megtermelt bor tárolására használhatták építését követően. Akár szekérrel is be lehetett jutni, több szellőző kürtője is van.
Építésének idejét tekintve Szolnoki Tamás azt rögzítette, hogy mivel a középkorban, de a kora-újkorban sem építettek ekkora pincéket, legkorábban a 18. századtól valószínűsíthető az építése. Reálisan a 19. században épülhetett. Nézsa történetének ismeretében kérdés, hogy a Szentiványi-család építette-e, akik a 19. század elejétől meghatározó birtokosai voltak a falunak, kiterjedt uradalmuk volt ekkor. Ez tehát a kikutatandó feladat.
Pince, lábméretben
Amit én hozzá tudok tenni saját tapasztalatként, az talán kevésbé szakmai, de mivel úgyis nehézkes a pince meglátogatása, talán ad némi fogódzót a pince méretét, kinézetét tekintve. Hivatalos információk szerint a pince maga 60 méter mélyen nyúlik be egészen a temető alá. Méretéhez mérten három szellőzőkürtővel is bír. Ebből kettő a felszínen máig is látható, nagy zárókövekkel alacsonyan lezárt, négyzetesen téglával kirakott nyílással.
A harmadik, a bejárattól sorrendben az első, a temetődomb jelenleg járhatatlan, kökénybokroktól ellepett oldalán található. Magában a pincében az első két szellőzőnyílás a bolthajtás csúcsából, gerincéből indul, míg a temető felé haladva az utolsó a pince padlózatától felfelé haladva oszlopszerűen, a bolthajtásba is szépen illeszkedő módon kiépített.
Innentől, mivel alkalmas mérőeszközzel nem rendelkezem, a lábméretemre hagyatkozva, inkább csak az arányok érzékeltetése végett a pince a következő módon épül fel: a bejárat bolthajtásától befelé haladva, nagyjából tíz lépés erejéig a pince egy viszonylag szűkebb bejáróval indul.
Tíz lépés után a pince kiszélesedik négyméteres, valódi szélességéhez. Innentől számítva néhány méter lehet az első lélegzőnyílásig. A következő légzőnyílás 40 lépésnyire következik, majd a harmadik onnantól 22 lépésre. A harmadik légzőnyílás után a pince még nyolc lépés hosszan folytatódik. Azaz, felülről tekintve, túlhaladva a harangtornyot, a temető régi, sírkövekkel szegélyezett alsó útjáig is beérhet.
Mást is érdekelt már, tart e a pince tovább…
Talán érdekesség, hogy bár a pince vége gondosan felfalazott, a korábbi tulajdonosok egyike-másika feltehetően kíváncsi volt, folytatódik e tovább is a pince. Ezért a pincevégi lefalazást több helyen próbálták megbontani. A felfalazás közepén lévő felületi sérülésekből kiderül, hogy ott nem jártak sikerrel.
Ellentétben a bolthajtás felső jobb oldalával, ahol sikeresen bontották meg zárófalat. A mögötte lévő, korabeli építései anyaggal is feltöltött üreg ugyanakkor nem kecsegtethetett nagy reményekkel a pince folytatódása tekintetében. Így a bontást abba is hagyták.
A mögöttes üreg mindenesetre megmutatja azt a homokkő-szerű kőzetet, amelybe a pincét eredetileg vájták. Szerény megítélésem szerint, a látottak alapján, a pince vésését a lefalazás környékén fejezhették be.
Kő és tégla
A pince falazata alapvetően úgy épül fel, hogy az alsó szegmensben a nagyméretű kövekből kirakott alaptól, már téglával folytatva alakították ki a bolthajtás belső ívét.
Bár a pince bejárása során annak oldalfalából téglát nem találtam, azok alapvető mérete nem illeszkedik az általánosan használt téglaméretéhez, annál ugyanis laposabb. Ez talán a boltív kialakításában játszhatott szerepet. Bár, mivel konkrét tégla a falazatból nem került elő, ezért csak valószínűsítem, hogy nem vásárolt, hanem helyben kiégetett téglákról van szó. Ahogyan a padlástéglák is készültek egykor, helyi agyag felhasználásával. Jó lenne egyet valahogy kiemelni, és megforgatni. Mondom, ez csak feltételezés a részemről.
Ahogyan az is, hogy a pince bejáratának, és az első traktus egységességének ismeretében könnyen elképzelhető, hogy azt még ugyan újabb, faragott sarokkövek felhasználásával építették. Ugyanakkor a továbbiakban akár az ótemplom köveit is használhatták a bolthajtás alapjául. Erről több, nagyméretű kő is árulkodhat. Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy a „bejárati”, szűkebb rész szépen faragott sarokkövei is származhatnak akár az ótemplomból. Ezt nem tudhatjuk, de azért kicsit gyanús.
Igazából tényleg nagyon nagy
A pince uradalmi jellege miatt valóban nagy és hosszú, kicsit riasztóan is. Különösen, ha le van kapcsolva a villany.
Bár a fény hiányát, és egyáltalán, az emberi jelenlétet látszólag meglepően lazán kezelték a pince jelenlegi lakói: a kedves szúnyogvadász denevérek. Ők ottjártunkkor tapasztalva a pince végében, az utolsó lélegzőnyílás közvetlen környékén ütötték fel tanyájukat.
Már csak a bor, vagy az elszánás hiányzik
A pincében, mivel most novemberben is jártam ott, meglepő meleg fogadott. Mármint a kinti hőmérséklethez képest. Kellően száraz is, úgyhogy alkalmassága tekintetében szerintem egy kitűnő pincéről beszélhetünk. Csak sajnálhatjuk a kihagyott évtizedeket, hogy jó nézsai bor nem érik a bendőjében. Hiszen feltehetően e célból épült.
Kívánjunk tehát szép jövőt, méltó és okos gazdát ennek a pincének, amelyet, még egyszer, és ígéretemnek is híven, megvételre ajánlok. Én is úgy megvenném! Nagyvonalú méretei, tisztes múltja ugyanakkor egy igazi, főurakhoz méltó gazda után kiált. Vegyétek már meg, lehetőleg nézsaiak…!