Az ereklyefotózás képes története, és hazavihető eredményei

A fenti vezető kép egy, az ótemplomkutatáshoz kapcsolódó kisebb projekt lezárását mutatja, egyúttal ékes bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz fényképekről fényképet csinálni, pláne este tízkor egy verandán.

Onnan indítanám a történetet, hogy egyik legfőbb célunk megvalósítani a nézsai ótemplom feltárását. Ennek a tervnek, bár korábban már pályázást is ígértem, vannak bizonyos nehézségei, erről később bővebben is fogok egy bejegyzést írni. Elég az hozzá, hogy az kezdetektől nyilvánvaló volt: az ásatáshoz önrész is kell, azt pedig nem lehet az önkormányzat nyakába varrni. Modern kifejezéssel élve: kell hozzá a közösségi finanszírozás. Ennek tudatában kezdtem el keresni azokat a lehetőségeket, hogy min keresztül is lehetne adományokat gyűjteni, hiszen az ember sokkal szívesebben ad ki valamire, ha kap is cserébe valamit.

Így esett a választásom a nézsai templomban található ereklyeegyüttesre, hiszen legalábbis a számomra a meghökkentő újdonság erejével hatott, hogy Nézsán nemcsak Krisztus keresztjéből őrizünk egy darabot, de vele együtt Máriácska kendőjéből és Szent József köpenyéből is. Nem volt ez valódi újdonság természetesen, hiszen a falu szenttiszteletének korábban szerves része volt az ereklye imádata, de lám, a dolgokat időről-időre újra fel kell fedezni. Szóval, úgy gondoltam, amúgy is érdekes és fontos lenne az ereklyéről néhány profi minőségű fotót készíteni, hiszen, aki közelről megnézhette, láthatta, milyen filigrán, miniatűr alkotás az egész ereklye. A jó minőségű fotók révén fontos részleteket, a feliratokat is közelebbről meg lehet csodálni. Viszont, ha már vannak fotók, miért ne nyomtassuk ki őket, egyrészt azoknak, akik az ereklyét így képletesen haza tudják vinni, másrészt azoknak, akik érdeklődőként, turistaként a községünkbe látogatnak, és vinnének valami emléket tőlünk.

Így esett, hogy fölkerekedtünk, és Gombai Gellért fotós barátommal nekiestünk fényekkel és lencsékkel az ereklyének egy májusi napon a templom csöndjében. Erőfeszítéseink eredményében, különösen a Gellértében kezdetektől nem volt kétségem, de gondoltam, a fényképezés folyamatáról azért megosztok pár werkfotót. Szóval előszöri is megismerkedtünk az ereklye valós méreteivel, és mobiltelefonos világítás segítségével megvizsgáltuk a surlófényeket, ahogyan a profik mondják.

Majd próbaképpen megpróbáltuk, hogy mutat az ereklye a szentségtartóval a háttérben és a kitűnő helyi kínai led-olvasólámpa fényében.

Ez mondhatni majdnem tökéletes volt, de aztán mégis úgy döntöttünk, hogy inkább lejjeb költözünk és a tervezésénél még ezt a funkciót nem tartalmazó szocreál szék valamint egy helyben fellelt oltárterítő fehér hátterét felhasználva még újabb perspektívákat kerestünk az ereklyének. Itt már a ledlámpa mellett segítségül hívtunk egy másik derítős reflektort is.

Ekkor más komolyra fordultak az események, úgyhogy én is fekete fehérre állítottam a mobiltelefonom kameráját, miközben még lejjeb költöztünk, ki tudja miért. A ledlámpa örök társunk maradt.

Itt pedig a mesteri fotók elkészültének csúcspontja látható, földön ülve, merev tartásban, de a feladat lázától égve.

Gombai Gellért barátom végül három, különböző közelségű fotót választott ki, és küldte el számomra, színes és fekete-fehér változatokban. Utóbbit azért kértem, mert a filigrán, művészi részletek sokkal jobban látszanak így. Akik részt vettek Jusztin Péternek a nézsai szenttiszteletről szóló keddi nagyszerű előadásán, azok már láthattak a képekből pár előhívott, különböző méretű példányt. Mivel a minőség a tábori körülmények dacára, vagy éppen ezek eredményeképp adott volt, nem is volt meglepő, hogy sokan szerettek volna belőlük hazavinni. Erre lesz is lehetőség, hiszen a most vasárnapi misére máris hoztam három félét, amelyeket a kezdőképen is láthattok. (Na jó, ide is beteszem, mégegyszer.)

Azt hozzá kell tennem, hogy időközben átgondoltam a képeken keresztül történő adománygyűjtés kérdését is. Jelesül, hogy miért vennénk el a nézsai templomtól azt, amit adni tud. Arra jutottam, hogy ezeket a képeket úgy bocsátom majd megvásárlásra, hogy abból akkor inkább a templom részesüljön, hiszen akárhogy is, de mindig valamelyik része felújításra szorul, és mindig kell a pénz a közösségi hitélet fenntartására is. A képeket a Média Marktban nyomtattam, van emiatt egy minimális bekerülési költségük. Kérlek benneteket, ha vennétek belőlük, ezt a minimum pár száz forintot fizessétek ki, és ha úgy érzitek, többet is megenged a pénztárcátok, adjatok a képekért többet, hiszen lényegében Nézsának, a hitéletnek, egyszóval valahol magatoknak adjátok. Végezetül, és csak próbaképpen a nézsai templom szentélyének festésrészleteiről készül két képet is kinyomtattam, hiszen Jeges Ernő 1953-ban készült alkotása bármennyire is közelebb van hozzánk a modernitásban, mégis komoly értéket jelent.

Ez már tényleg egy este készült kép, de az egyik fotón ugye a festő lányát és a kutyáját láthatjuk, a másikon pedig a nézsai templomot, amelyek a szentélyfestésen elrejtve szerepelnek. Ha tetszést arat, akkor majd kell valaki, aki nálamnál is jobban kifotózza ezeket a részleteket, és ezzel is gazdagítani tudjuk a palettát. Szóval, mára ennyire jutottam, holnaptól elérhetőek lesznek a plébánián a fotók. Persze örök kérdés, hogy ezzel most megint munkát adtam Ipoly atyának. Esetleg, aki átvállalná az adminisztáció és az adománybegyűjtés feladatát, az finoman jelezhetné neki, mert neki nagyon helyesen elsősorban az „élő kövekkel”, azaz velünk kell törődnie.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük