Háromezer négyzetméteren végzett roncsolásmentes kutatás. Az eredmény egy templom alaprajza, amellyel kapcsolatban csak több lett a kérdés, mint a válasz. A nézsai ótemplom falusi településhez képest szokatlanul nagy volt. Ha gótikus, hol maradnak a támpillérek. Sőt, Árpád-kori előzmények is felsejlenek, tehát még lehetett az ótemplomnál is egy régebbi, őstemplomunk. És akkor még kegyúri karzatról, osszáriumról nem is beszéltünk. Nagy László előadása a felmérés eredményeiről…
Nagy László, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa előadásának első részében a roncsolásmentes kutatás technikai részleteit ismertette, többek közt azt a talajradarozási eljárást, amelyet az ótemplom esetén alkalmaztak. A szakmai háttérről itt lehet bővebben olvasni. Az ásatásról készült hivatalos kutatási jelentés itt található. Az alábbiakban azt az előadást ismertetjük, amely kötetlenebb formában számol be az eredményekről.
Háromezer négyzetméteren folyt a roncsolásmentes kutatás
A nézsai felméréssel kapcsolatban előadása második felében Nagy László elöljáróban elmondta, összesen mintegy háromezer négyzetméteren végeztek roncsolásmentes kutatást, amely a templomot, annak környékét, illetve a templomtól Északra fekvő, bizonytalan rendeltetésű feltételezett épületet foglalta magába.
Romjait elterítették
A templomra térve a kutató ismertette, elsőre is látszik, hogy a templomrom felső részét és annak környékét nagymértékű törmelékréteg fedi. Nagy László szerint ez nem meglepő, valószínűleg az épület romjait egész egyszerűen elterítették. Ugyanakkor, ahogy a műszer átlátott a törmelékrétegen, alatta lassan kirajzolódtak a falaknak alaprajzi szintű vonalai. A legfelső réteget tekintve mind a két antennával készült mérési képen jól látható, hogy megvan a templomra utaló összefüggő törmelékréteg. Jól kivehető a templom középkori körítőfala, és az épület dél-nyugati falán egy kör alakú lyuk, amely feltehetően egy 3×3 méteres kiterjedésű és másfél, két méter mély beásás.
Mint a kutató megjegyezte, szépen kivehető, hogy amikor megcsinálták a beásást, ahol addig a falak szép következetesen, konzekvensen futnak, egészen egyszerűen elfogynak, azaz onnan a követ feltehetően kitermelték.
Kegyúri karzat
A kutató elmondta, az ótemplom radaros felvételein jól azonosítható négy olyan egység, amely pilléralapozást feltételez, és amely pillérek a kegyúri karzatot tarthatták (az eggyel lejjebbi fotón jobban látszik a négy pont.) Eszerint a templom beosztása egy kicsi előtérrel, majd egy téglalap alapú területtel, előcsarnokkal indul. Ezen a részen lehetett tehát a karzat is, amelynek mérete és formája ugyanakkor nem meghatározható.
Méltóságteljes szentély és az oltár
A kutató elmondta, a templom szentélye jól beazonosítható, félköríves, nagyjából 6,5 méter belső hosszúságú és 5,5 méter szélességű, amely falusi templomhoz képest kifejezetten nagynak számít. A szentélyhez, annak északi oldalán csatlakozik egy négyszög alapú épületrész, a sekrestye. A szentély közepén található négyzetes terület nagy valószínűséggel a középkori oltár alapozása. Ez különben a terepen is érzékelhető kitüremkedés, dombocska.
Szokatlanul nagy méretű gótikus templom, Árpád-kori előzményekkel?
Nagy László általánosságban megjegyezte, nemcsak a szentély de alapvetően maga a templom egésze is nagy méretűnek számít, a kisebb települések románkori templomai áltlában jóval kisebbek. Úgy vélte, feltehetően az ótemplom méretei alapján gótikus templom lehetett. Ami különösen izgalmassá teszi, hogy külső támpillérei a gótikus templomoktól eltérően nincsenek, nem azonosíthatóak. A kutató kitért arra, amennyiben a templom gótikus volt, kérdés, hogy volt e románkori előzménye, ami esetleg egybecsenghet Nézsa településének régebbi voltával.
Egy hipotetikus elképzelésének kiindulópontja néhány nehezen meghatározható, árulkodó épületrész az észak-nyugati részen. Mint kiemelte, a templom hajója, szentélye, sekrestyéje egyértelműen meghatározható. Az észak-nyugati épületrész viszont elsőre talán lehetne oldalkápolna, csakhogy ahhoz túlságosan ívelt a keleti oldala. Mint megjegyezte, ez sokkal inkább hasonlít egy Árpád-kori kis, félköríves szentélyű templom záródására. Azaz, ez az épületrész önálló templomként lehetett a gótikus templom előzménye, amelyet később egy nagyobb, már gótikus templommá bővítettek. Ezt a feltételezést azonban csak egy ásatás igazolhatja majd. Ahogyan azt is, hogy az Árpád-koron belül mikor épülhetett ez az ó-ótemplom, amelynek a déli falát, amikor megépítik a nagyobb templomot, lebontják, a maradék falait viszont beépítik, és azt feltehetően oldalkápolnaként hasznosítják a későbbiekben.
És egy harmadik, utólagos hozzáépítés
Külön érdekes részletnek nevezte előadásában Nagy László a sekrestye, és a feltételezett Árpád-kori félköríves épületfal közötti területet. Egy pontosan nem ismert időpontban ugyanis a két épületrészt összekötendő húztak egy falat, amely ugyanakkor csak 60-70 centiméter mélységi alapozású, azaz a két épületrész falmélysége alapján utólagos hozzáépítés, mégpedig a feltételezett gótikus nagyobbítás utáni. A kutató feltételezése szerint itt valamiért lezárhatták az épületet, például olyan osszárium lehetett, ahová a templomot övező temető régi csontjait kegyeleti okokból behordták.
Kiásták a körfalat, de nem vidáman
Említést érdemel még a templomot övező fal, amelynek íve ma is szépen kirajzolódik a helyszínen. Nagy László elmondása szerint a fal a mérések alapján is jól detektálható, kivéve azt a részt, ahol az újabbkori sírok miatt azt felszámolták. Mint a kutató megjegyezte, könnyen megérthetőek azok a beszámolók, amelyek a korabeli temetőszolgák panaszait rögzítik, hiszen egy 80-120 centiméter vastagságú kőfal alapjain kellett áttörniük magukat. Érdekességként megjegyezte, hogy a radaros mérések alapján nem volt azonosítható a kőfal bejárata, vagy bejáratai. Feltételezése szerint valahol a központi bejárat a déli részen lehetett. Ami azonosíthatóbbnak bizonyult, azok a körfalat kívülről támasztó pillérek maradványai.
Temetőben a templom, templom körül a temető
Végezetül Nagy László kiemelte, a körfal meghatározása azért különösen fontos, mivel a középkori temetkezési szokások szerint ezen belülre kellett temetni a falu népét. Azaz, az ótemplom és a körfal közötti területen több száz, de inkább ezres nagyságrendű sírokkal, emberi maradványokkal kell számolni egy esetleges régészeti kutatás során. A feltárásra váró terület ezen része lényegében temetőnek tekinthető, amelyet illő kegyelettel, a várható leletek figyelembevételével, és az általános óvatossággal kell kezelni.