Amikor Gyekvicska Árpád levéltáros barátunk átküldte a fotókat, tévesen gondoltam, hogy ez valamiféle nyoma lesz az 1954-es hivatalos bejelentésnek a településünkön fellelhető vélt kolostorromról. A képek, és a hozzájuk társított leírás ugyanakkor gyorsan tisztázták, hogy ez egy más vonalon megvalósult beszámoló Nézsa műemlékeiről. Amelyek között ráadásul a templomromra még csak nem is utalnak. Gondolnánk előszörre…
Erre csak következtetni tudunk, de úgy tűnik 1965-ben az Országos Műemlékfelügyelet egy műemlékvizsgálat keretében mérte fel Nézsa emlékeit, amelynek során a vizsgálatot végzők javaslatot tehettek a műemlékvédelem körét kiterjeszteni, ezt egyes sírkövek esetében meg is tették. A vizsgálat terjedelmes fotóanyaggal együtt került iktatásra, ezt lelte föl a salgótarjáni székhelyű Nógrád Vármegyei Levéltárban Tyekvicska Árpád, aki el is küldte nekünk azonmód.
Az iktatásba került épített örökség
A végezetül iktatásba vett műemlékek: a Szent Jakab templom, a Nepomuki Szent János szobor a templom előtt, a kálvária és a Szent Anna kápolna a temetőben, a temetőben található régi sírkőegyüttes, Végül, de korántsem utolsó sorban a parókia kertjében elhelyezett három gótikus kő. Talán megemlítendő, hogy sem a kastély, sem a parádés istálló, sem a magtár/istálló a művelődési ház mellett nem került eszerint a jegyzékbe. Sőt, egyes jellegzetes parasztházak sem jutottak a felsorolásba, amelyekből még ma is szép számmal találunk a községünkben. Az egyikben éppen nézsai faluház működik. Ez persze részletkérdés, és az is lehet, hogy más oka volt, hogy ezekre a vizsgálat nem tért ki. Amit viszont rögzít, az a nézsai ótemplom kapcsán is fontos, bár ilyen minőségében hipotetikus feltételezés marad, és a végén ki is fejtem, miért.
A parókia udvarának három árva köve
Az egyik beszámoló, amely talán a legkevésbé fontosnak tűnő, az a három árválkodó gótikus kőtorzóról szól a parókia udvarán. Ezeket írja róluk a két vizsgáló Dümmerling és Pámer (Dümmerling Ödön [1907-1976] és Pámer Nóra [1924-2011]?)
A plébánia kertjében van elhelyezve a szemben lévő rk. templom 1936 évi bővítésekor a falakból /valószínűleg másodlagos elhelyezésből?/ előkerült gót stílusú faragott kövek.
1. Csúcsíves ablak felső csúcsvégi mérmű darab, amely a mérmű szemét mutatja, körbefoglalt, háromkarélyos ívű áttöréssel.
2. Ablakbélés profil, a csatlakozó ferdesíkú kávával, a bordaprofil egyszerű homorú taggal képzett az üveghorony mindkét oldala felé.
3. Gazdag profilos tag, valószínűleg ajtókeretből, de lehet lábazati vagy párkány tagozat is. A profil lényege egy középen elhelyezkedő körtetagozat, amely két irányban ferdesíkú lemeztaggal félköríves horonyban folytatódik. E hornyot egyik oldalon csak egy ferde lemeztag követve függőleges síkba megy át, míg a másik irányban a ferdelemeztagot fél pálcatag követi s ez homorulattal megy át a függőleges síkba.
Mivel maga a vizsgálat rögzíti, hogy nyilván helyi információk alapján a kövek a jelenlegi templom falából kerültek elő, adódik a kérdés, eredetileg is a jelenlegi templom részét képezték e. Vagy netán az ótemplom maradványait építették be a falba erősítésként.
Mivel a mostani templomunk építését a XVI. századra datálják, a gótika viszont a XV. századig hódított stílusként, a mintegy száz évnyi eltérés mindenesetre megkérdőjelezi, hogy a jelenlegi templomnak lettek volna eredeti elemei. Ezt feltételezik a vizsgálat végzői is, amikor másodlagos elhelyezésről írnak, kérdőjelesen. Ezt azonban azért sem tudjuk, mert Nézsa mai templomát sem mérték fel megkutatással, csupán fotókkal dokumentáltak. És ami méginkább megbonyolítja a kérdést, hogy legjobb tudomásom szerint ezek a kövek már nincsenek Nézsán. Hogy hová kerültek, hová kerülhettek, további kutatást igényel, esetleg, ha bárki olvasónak van információja, nyugodtan közölje. Addig is nézzünk régi képeket Nézsáról, amilyen 1965-ben volt.
(A beszámolók gépelt változatát itt találjátok.)
