Álmodnak -e az androidok elektromos okos és balga szüzekről? 

A címadás talán esetlen, és sokaknak nem mond semmit a különben jelentős sci-fi író, Philip K. Dick „Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?” című novellája. Sőt, még azzal sem lépünk közelebb az esetlen cím megértéséhez, hogy ez a novella adta alapját a Szárnyas fejvadász című filmnek. Vagy a Ghost in the Shell című animációs alkotásnak. A tudományos fantasztikum azonban ismét betört az életünkbe a mesterséges intelligencia megjelenésével. Mi még most nagyon az elején járunk ennek, de máris adódik a kérdés: van e szellem a gépben? Érti -e, mit akarunk tőle?

A problémakört, amelyet a fent említett írás és a filmek fölvetnek, nehéz is lenne körülírni, és felesleges is volna. Untatni nem is akarom ezzel az olvasókat. Inkább arra próbáltam utalni, hogy bizony a mesterséges intelligencia megjelenésével egy botcsinálta kutatónak, bármennyire legyen is boomer, legalább próbát kell tennie vele. Hátha a segítségére lesz. 

Nos, mivel a blog műfaja megengedi, bármennyire is lesz idejétmúlt a rögzített tapasztalat, annyit elmesélhetek, hogy az okos és balga szüzek freskóábrázolásainak felkutatása kapcsán Erdélyben, Székelyföldön is kerestem a testvértemplomokat. Ezek közül négyet is találtam, amelyeket egy mostani erdélyi utamba próbáltam beleerőltetni, hazafelé. Ebből hármat sikerült fel is keresnem. Az említett négy templomot egyszerűen – vagy mondjuk úgy -, hagyományos módszerekkel, a Google keresőjének segítségével találtam meg. Ezek: Marosfelfalu, Marosszentanna, Nyárádszentlászló és Almakerék.  

Az útitervem már készen volt, legalábbis atekintetben, milyen távolságban, milyen közlekedési viszonyok mellett, milyen időbeli ráfordítással tudom őket egy útifüzérre felfűzni. Ekkor jött a gondolat, hogy segítségül hívom a mesterséges intelligenciát, az MI-t, vagy AI-t, hátha talál még olyan településeket, amelyekre én, az egyszeri Google-felhasználó nem akadna rá magától.  

Meg is kérdeztem a ChatGPT-t – sajnos a beszélgetésünket nem mentettem le, és talán utólagos kritikám miatt nem engedi visszaidézni – találna -e nekem Erdélyben, Székelyföldön okos és balgaszűzes templomokat. A ChatGPT nagyon lelkes volt. Ennek külön örültem, mert, ahogy mondani szokás, az okos-, és balgaszűzes freksófestészet nem az a csajozós téma. És, ahogy fogalmazott, “természetesen” ajánl is három templomot. Ebből egyet az én korábbi kutatásaim alapján is ismertem, ez volt Marosfelfalu, amihez hozzácsapta még a viszonylag közel található Székelyderzs erődtemplomát, illetve Gelencét, ami viszont már Kovászna megyében található.  

Az említett javaslatok tükrében Székelyderzset szépen bele is illesztettem a korábbi útvonaltervembe. A távolabbi Gelencére pedig külön utat terveztem, mivel részben dolgozni is mentem Székelyföldre, de valahogy, gondoltam, csak belefér majd az a pár órányi különút.

Aztán csak motoszkált a fejemben ez a két új templom, különösen Székelyderzs, ahol már kétszer jártam is korábban. Utóbbiról valójában két fontos emlék élt a tudatomban. Egyrészt a rovásírásos felirata (egyik, talán Orbán Balázstól származó megfejtése, “Miklós, derzsi pap”). Másrészt, hogy erődtemplom lévén a falusiak szokásává vált, talán történelmi tapasztalatból, a húsneműeiket (kolbász, szalonna) a templomot övező erődfalak árnyékában tartani. Azaz, a templomot ölelő erődítés falrendszerének első emeletén lévő “szobákban”, kiszervezett spájzokban tartotta az eklézsia a disznóvágások időtállónak szánt termékeit. Nem tudom, máig így van -e, de ottjártamkor még a héten kétszer, de nem vasárnapi időben, lehetett menni a saját füstölt húsneműkért.  Különben úgy a templom, mint a spájz, zárva tartott, így a háziasszonyoknak bizony előre kellett tervezni a heti családi menüt.

Elég az hozzá, hogy Székelyderzs kapcsán kezdtem élni a gyanúperrel, hogy Szent László biztosan szerepel freskó képében a falakon, szüzek viszont nincsenek. Rákerestem tehát a képekre, amik bizony nem igazolták a mesterséges intelligencia ezirányú sugalmazását. Aztán rákerestem már Gelencére is, ahol szintén nyomát sem találtam a szüzeknek. Szent László-legendának annál is inkább találtam szép nyomát, ami csak azért fontos, mert a túlbuzgó ChatGPT sejtésem szerint valahogy ebből indulhatott ki. Mikor ugyanis mégegyszer rákérdeztem nála, hogy saját kereséseim alapján sem Székelyderzsen, sem Gelencén nyomát sem találni kedves szüzeimnek, azt a ködös választ adta, hogy igazából első körben nem is nézett utána, hol is vannak a keresésemnek megfelelő templomok. Hanem következtetett. Azaz feltételezte, hogy az említett keresési paramétereknek majd megfelelő lesz Székelyderzs és Gelence is. Ezt következtette ki magától.  

Gondoltam, akkor már kérdőre vonom, hiszen majdnem nekiindultam a világnak az útmutatásai alapján. Erre pedig azt válaszolta a ChatGPT, hogy nem gondolta, hogy én ennyire komolyan veszem a kérdést, és bár eddig csak következtetett, ha kérem, mélyebb kutatásokat is végez majd. Én azt hittem, eleve mélyebb kutatásokat végez, de, mint kiderült, elsőre csak álmodott. Úgy írta, következtetett arra, hogy én majd mit találok a helyszínen, de valójában ez a következtetés álmodás volt a részéről.  

Egy, a mesterséges intelligencia működésére jobban rálátó ismerősöm korábban azt mondta, a mesterséges intelligenciát egy még mesterségesebb delíriumban tartják fogva, abban ázik. Ezt akkor nem igazán értettem, de így utóbb rá kellett jönnöm, hogy összetett kérdések esetén a mesterséges intelligencia előbb álmodik meg egy valóságot a számomra, minthogy utána nézne a konkrét igényeimnek. Mondhatnánk, hogy kényelemből teszi ezt, de valójában inkább abbéli tehetetlenségéből, ahová a programozói zárták. Egy álomvilágba. Ahonnan fel kell ébreszteni. Külön szólni kell neki, hogy lesz szíves konkrétan utánanézni a kérdésnek. Miközben azt gondolnánk, hogy ez az elsődleges feladata, a mélyebb és értő keresés, ehelyett a programozói azt táplálták belé, hogy inkább álmodjon.  

Mókás, ahogy az Edda ezt már megénekelte: “álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt”. De, amikor a mesterséges intelligencián számonkértem, hogy itt állok egy álmodott világ kapu előtt, nem kért tőlem mégsem elnézést. Nem mérte föl, hogy én órákat utaztam volna a fals információi miatt. Annyit mondott csupán: legközelebb, ha kifejezetten kérem, majd jobban utánanéz a dolgoknak. (Persze erre is megkértem, és egyetlen templomot sem talált abból a négyből, amit én korábban már megtaláltam.)  

Szóval, mit lehet levonni tanulságként? Az androidok, az MI-k, az IA álmodik az okos szüzekrők és a balga szüzekről is, ha megkérjük rá. Milyen szép, hogy álmodhatnak róluk. Szerintem ne is ítélkezzünk emiatt, pláne, mert, amit ma mesterséges intelligenciának hívnak a programozóik, azok valójában téveteg algoritmusok. Nem igazi intelligenciák. Nem az, amilyennek hirdetik. De tanulékony, állítólag. És, ha most már nem is bíznám erre egy utazásom, mert naív módon hazudik az MI, de nem rossz szándékból, hát kezdjük el tanítani. És akkor majd idővel segít. Megtanul segíteni is. Álmodni már tud.